Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

Jób Könyve. 79 VI. Újjongnék fájdalmamban, hogy nem kiméi, Mert nem tagadtam meg én a Szent szavát. 11. Mi az én erőin, hogy remélhetnék? Mi a végem, hogy türelmes legyek? 12. Tán kövek ereje az én erőm ? Vagy testem ércből van talán ? 13. Még ha nincs is számomra menekülés, És távol tőlem a segély? * * 14. A széttiprottnak barátja keggyel tartozik, Még ha a Mindenható félelmét elhagyta volna is. 15. Testvérim hűtlenek mint a patak, Mint csergedező erek tovamennek. 16. Amelyek jéggel béborulnak, A hó beléjük rejtezik. 17. Majd felhevülnek, összeasznak, Helyükről tűnnek a melegben. 18. Letérnek útjukról a karavánok, Felmennek a pusztába és elvesznek. 19. Széttekintettek Téma karavánjai, Séba társaságai reményt nyertek; 20. De megszégyenültek bízásukban, Odajöttek — elpirultak. 21. Nos így lettetek ti is semmivé, Látjátok a szörnyűt és megfélemletok. 22. Mondtam tán, hogy adjatok, És értem vagyontokból vesztegessetek ? 23. Hogy mentsetek ki ellenség kezéből, A hatalmaskodóktól váltsatok meg? 24. Tanítsatok és én hallgatok, Amiben hibáztam, adjátok értésemre. 25. Mily édesek szavai a méltányosságnak! De mit bizonyíthat szemrehányástok! 26. Szavakat akartok ostorozni? A kétségbeesett beszédének lehelletét? 27. De hisz az árva fölött is sorsolnátok, Sáfárkodnátok barátotokon. 28. És most ugyan csak tekintsetek rám, Csak nem hazudom arcotokba. 29. Térjetek vissza, ne történjék jogtalan, Térjetek vissza, még mindig van igazam. 30. Az ón nyelvemen volna jogtalan? A tévest ínyem ne ismerné? * # VII. 1. Nem robot-é az ember része földön, Mint bérszolgáé olyanok napjai.