Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

76 Jónás jános. III. 20. Világot mért ad a hajlódénak, A keserű szívűnek életet? 21. Akik remélik a halált, de hasztalanul, Inkább ásnák rejtett kincsnél, 22. Akik újjongásig örülnének, Örvendnének, sírt találva. 23. A férfinak, akinek rejtett útja, Körüle Isten határt vont. 24. Mert kenyerem helyét sóhaj pótolja, És vízként omlik jajkiáltásom, 25. Mert amitől félve féltem, im elért! Amitől úgy rettegtem, im megjött! 26. Nem voltam boldog, sem nyugodt, Nem voltam csendes — s im ennyi bú ! , Eli/az. IV. 2. Terhedre lesz-e, ha szót kísértünk? Ámde a beszédet ki tarthatná vissza? 3. Im, te egykor sokakat fedtél, A lankadó kezet megerősítéd. 4. Szavad felemelte a megbotlottat, A görnyedő térdet megszilárdítád. 6· Nos, hogy rád kerül, hát ellankadsz! Téged ér, ós zavarba jössz! 6. Nem bizalmad-e istenfélelmed ? Reményed útad jámborsága? 7· Gondold meg, ki veszett el ártatlanul? Hol semmisültek meg becsületesek? 8. Amint láttam, hogy a csalárdságot szántók, A gonoszságot vetők azt aratták is. 9· Isten lehétől elpusztulnak, Haragja szelétől megsemmisülnek. 10. Oroszlán ordítása, sakál hangja, S a gonosz macskák fogai kiveretnek. 11. Az oroszlán elvész zsákmány nélkül, A párduc kölykei szétszóródnak. * * 12. Hozzám pedig szó lopódzott, Fülem hallá susogását. 13. Az éji látás képei között, Mikor álom borult az emberekre. 14. Félelem fogott el és remegés, Megreszketteté csontaimat. Ιδ. Előttem szellem suhant el, Felborzongatá testem haját. 16. Megáll előttem — külsejét nem ismerem,