Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Könyvismertetés

71 Könyvismertetés. 3. 3

2. προς nem érte, hanem hozzá. 3, 3

4. „Körültekintvén" helyett jobb: „szétnézve." 4, ε/« της γΐς = szárazon. 4, 4—

6. „Út mellé" helyett jobb „út szélre". 4, 1

2 idézetében találóbb és hívebb volna ez a kitétel: Nézvén, néznek, de nem látnak. 4, 6. Nem „elszáradt", hanem „kiszáradt." 4, 1

3. így kellene lennie: „Nem tudjátok ezt a példázatot, hát hogyan értitek meg a többieket ?" Mindkét mondat kérdő, de az első feltételes is lehet. 4, lf

> és következőkben Jézus idézi az előbb mondott példázat egyes részeit, ezért áll mindig oly szokatlanul: 01 παρά την όόυν, — azután oi εις άκανθας stb. Ennek a részletnek a lefordítása nem sikerült. Pl. a 16. verset így kezdi Kecskeméthy : „Ezek meg hasonlóképen a köves helyen bevetettek, a kik mikor hallják az igét" stb. A szöveg azonban ezt kívánja: Hasonlókép ezek azok a „sziklásra hullottak", a kik mikor az igét hallják stb. A σπειρόμενοι nem vetettek, hanem hullottak, mert hogy ép a sziklás részletre hullottak, abban nem volt a vető részéről szándékosság. 4, 1

7. σκανδαλίζω nem elbotlani. 4, 1

9 „Vágyak beléjük menvén" nincs magyarán. 4, 21- ερχεται ó λύχνος = a mécs sem azért jön. 4, s

0. Helyesebb ,.mely példázatba foglaljuk ?" 4, 8

1. Helyesebb egyszerűen így: „a mely, mikor vetik." Több, különösen az irály simaságát illető dologra is figyelmeztethetném még a fordítót, de legyen elég ennyi. Rítffay Sándor. Az ősmagyar vallás elemeiről. Kiadja Kókai Lajos. Budapest 1904. 30 lap. Ára 50 fillér. A magyar haza és magyar faj határtalan szeretete által indítva és vezetve, a képzelet és sejtés kettős mécsével igyekszik e kis füzetben egy névtelen hazafi az ősmagyar vallás ismeretlen mezőire fényt deríteni. Bennünket ez a lelkes, de nagyon is problematikus kísérlet most nem hazafias, hanem csakis vallási oldaláról érdekel. Szerzőnek az volt a „célterve", hogy a jövendő nemzedék lelkébe beplántálja a magyar nemzet múltjának különösen kulturális természetű emlékei iránt az érdeklődést, szeretetet, tiszteletet, s hogy életerőért odavezesse őket az ősök lelkesítő példáihoz. De legfőkép az a célja, hogy e „széthúzó nemzetet", melyet az ősi magyar vallás helyébe erőszakkal behozott hierachikus keresztyénség szétszaggatott, az ősöknek ősi hagyományokban élő lelkéből vett erővel egyesítse annyira, hogy „az idegen befolyás ... ne tudhasson többé éket verni e nemzet testébe, lelkébe, még a vallással aem". A szerzőt tehát csakugyan