Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Lapszemle

66 Lapszemle. Conybeare F. Dialógus de Christi die natali, czímen örmény és latin codex alapján azt a nevezetes párbeszédet közli szó szerint, a mely Jézus születésének pontos meghatározását tartalmazza. Folyóiratunk legközelebbi számában a párbeszédet magyar fordításban fogom közölni. Wendland Ρ. ~ωτηρ czímen valláslörténeti tanulmányt közöl. Adatokkal igazolja, hogy ez elnevezést istenek, héroszok, természeti elemek, emberek egyaránt viselték. „Sótér mindig a segítő, a ki gyógyulást, menekvést hoz." Ε formába új tartalmat öntött a keresztyénség, a mely Jézust a világ megváltójává tette. A sótér elnevezéssel megkönyítette a pogányságnak is a Jézus messianításának megértését és elfogadását. Soltau nyíltan hirdeti, hogy az evangélium irói tudatosn helyezték szembe Krisztust Augusztus császárral. Wendland csak annyira megy, hogy mert a kereszténység, a mikor a császárku'itus ellen harczolt, annak bizonyosan sok elemét felvette, igen érdekesnek tartaná annak kimutatását, mennyit tulajdonított el az udvari költészet, szónoklat és történetírás színeiből is ? — Wrede W. (Breslau.) Zur Heilung des Gelähmten(Mk. 2,

x...). Az egészet mesterséges összeállításnak s nem eredeti történetnek tartja. Jézus e szavai: „A te bűneid meg vannak bocsátva" csak kihívás az ezt követő vita megindítására. Ugyancsak Wrede már e czikkében is foglalkozik az „emberfia" kifejezéssel, de külön is tárgyalja azt e füzet végén. Vitatja, hogy Jézus magáról sohasem használta e szót. Közli: Ilaffaij Sándor.