Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Hornyánszky Aladár: A 81. szúra

58 Hornyánszky Aladár. gyűlni a végitélet napján. Miért? A Korán egyebütt sehol sem említi a vadállatokat és zavarban hagyja az olvasót, hogy mikép értelmezze e megjegyzést. A magyarázók kénytelenek a sötétben tapogatódzni. Ez azt véli, hogy oltalom keresés czéljából történik az egybesereglés

1) az, hogy egyik a másikon bosszút álljon, és hogy azután ezek az állatok a porba térjenek."

2) A legközelebb eső gondolat mégis csak az, hogy a vadállatok, melyek most szétszórtan és egymással állandó ellenségeskedésben élnek, az ítéletnapkor rémülve összebújnak, mint a megriasztott birkanyáj. A rettenetes jelenségek az oroszlánt báránynyá változtatják át. Hogy az állatok is részt vesznek a végső dolgokban, ,ez a keleti gondolkozás számára természetes. így tudja a Ó-T. is. A világitéletkor együtt szenvednek az emberrel (Zeph. 1

2), a messiatikus időben élvezik az egyetemes békét (Jes. ll

e8). A próféta elhagyja a föld felületét és a föld alatti birodalomról kezd beszélni. Ennek egyik részét a tengerek képezik, amelyek most gátak közé szorítva (27

6

2 Jer. 5

2

2) csendesen viselkednek, de amelyek ama nagy napon átszakítják korlátaikat és egy nagy áradattá növekszenek. (82

3.) A másik rész a föld mélye, ahol a halottak nyugszanak. Meg fog történni, ami semmikép se megy a mekkaiak fejébe : a lélek ismét belészáll a testbe, a halottak megelevenednek. Ugyanabban a formában, amelyet földi életükkor viseltek (82

4 100

9). Fel fognak támadni az élve eltemetett leányok is. Mohammed a pogány araboknál divó barbár szokásra czéloz. Ha nem is volt általános, sok helyen előfordult, hogy az apa ujdonszülött leánygyermekét élve eltemette. Az ilyen leány neve az arabban mauuda, az eljárásé tuada. Az ok, amely e kegyetlen divatot megmagyarázná, nem világos. Az arabok magok is külömbözőkép adják elő, miért gyakorolták elődeik az élveeltemetést. Majd egyes törzsek szegénységét emlegetik, majd az apa félelmét, hogy a leány felnövekedve szégyent és gyalázatot hozhatna reá.

3) Talán vallásos motívumok rejlenek a háttérben. Mohammed képten-nyomon éles polémiát folytatott e szívtelenség ellen (16

5

9—

6

1 6

1S

2 17

3

3) és nem eredmény nélkül. Az iszlám idejében csak mint a „barbárság korának" egy rettenetes megtévelyedését ismerték az arabok a tuadát. A 81. szúrában is szóvá teszi a próféta a könyörtelen szokást. Az ítéletnapkor a feltámasztott leánygyermekektől meg fogják kérdezni, hogy mivel érdemelték l) Henning. •) Dzsalal-ad-din. ») Goldziher, Az iszlám 1881. 23-26 old. Zapletal, Der Toteniismus und die Religion Israels 1901. 147—150 old.