Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Hornyánszky Aladár: A 81. szúra

56 Hornyánszky Aladár. mány szerint legtökéletesebbnek a fenti szúrában foglalt rajzot tartotta. »Mohammed maga kijelentette, hogy ki a fel­támadás napját látni kívánja, olvassa el a 81. szúra leírását«.]) — A mily szívósan kitartott a végítélet hirdetése mellett, oly görcsösen ragaszkodott a tudathoz, hogy amit beszól, az nem e világból való bölcsesség, hanem isteni kinyilatkoztatás. Ez egy második théma volt, mit a pogány mekkaiak nem tudtak megemészteni. A különös szellemi képességeket, a lélek nem köznapi nyilvánulását Izráel a ruach Jahvéra (J. szelleme) vezette vissza. Kire a ruach ráugrik, az át­alakul, lelkileg elütővé válik a többi halandótól. A ruach szerepét az araboknál a dzsinnek (daemonok) ós sajtánok (sátánok) töltik be. Kit ezek közül egy időnként megszáll, az olyanra képes, mit más nem tud megtenni. A költő azért tud verseket mondani, mert daemonja van 2.) A kähin (jós) azért tud titokzatos dolgokról felvilágosítást adni, mert a dzsinn szól belőle. A szokatlan viselkedésű, furcsákat beszélő Mohammedben is pogány hallgatói egy ily dzsinntől meg­szállt társat vagy kähint láttak (52 2 9). A prófétai meghivatás kezdetén ő maga is úgy látszik madzsnunnak tartotta magát. Bizonyára valami démon a forrása, úgy vélte, a tűrhetetlen nyug­talanságnak, az izgató visióknak és hallucinátióknak, melyek ez időben meglepték. Csak lassanként alakult, ki nála a hit, hogy az, ami benne megszólal, Istennek szava. Ő isteni küldött, kivel a világ ura egy közvetítő lény által érintkezik. Attól kezdve hevesen visszautasított minden gyanúsítást, mely őt a dzsinnekkel hozta összeköttetésbe. „Te a te urad kegyelme folytán nem vagy dzsinntől megszállt" (68 2). Sőt formális irtó háborút indított a daemonok ellen. Mig azelőtt hajlandó volt megengedni, hogy a dzsinnek a menny kapuinál hall­gatódzva egyet-mást ellesnek az égi dolgokból s azt lehozva egyes emberekkel közlik, addig most kijelentette, hogy e hall­gatódzásnak Isten immár véget vetet. Ha dzsinn vagy sátán merészel közeledni a menny kapuihoz, ott angyalok fogadják, csillagokat dobálnak feléje és elűzik (37 e­9). Ezek a földről látható futó csillagok. A költők iránti gyűlölete a dzsinneknek szólt, kik a költőket inspirálják. A végitélet napjának rajzánál a 81. szúrában bizonyos dispositio és egymásutániság észlelhető. A leirás első része 9. sor) azokkal az átalakulásokkal foglalkozik, amelyeket a mostani világrend szenvedni fog, második szakasza ( 1 0­1 4. sor) x) Sprenger, Das Leben und die Lehre des Mohammed. 2. Ausgabe. 1869. II. 501. a) Goldziher, A pogány arab költészet hagyománya 1893. Abhandlungen zur arabischen Philologie I. 1896.

Next

/
Thumbnails
Contents