Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)
Raffay Sándor: Ignátius levele a rómaiakhoz
52 Raffay Sándor. emberi mód írtam nektek, hanem az Isten értelmében. Ha szenvedek, akartátok. 1)., ha méltatlanság esik rajtam, gyűlöltetek. IX. Imádságtokban emlékezzetek meg a syriai gyülekezetről, a melynek helyettem Istenre van pásztorul szüksége. 0 maga, a Jézus Krisztus ügyel fel reá és a ti szeretetek 3) 2. Én pedig szégyenkezem, hogy közülök valónak mondanak, mert nem vagyok méltó, lévén azok között legutolsó és idétlen, De irgalmat nyerek, ha Istenhez jutok. 3. Köszönt titeket az én lelkem és ama gyülekezeteknek szeretete, a melyek engem a Jézus Krisztus nevében felvettek, s nem is mint idegent. Mert akik engem az én földi vándorlásom nem is követhettek, legalább városról városra mentek elibém. 4) nagyon is a rómaiaktól függőnek tekinti. S Baur ép azért mondja, hogy Ignatius affektál, mert lehetetlen, hogy a római hatóság a halálra ítélteket egy-két szóra szabadon bocsátotta volna. Az a mondás: Akarjátok, hogy titeket is akarjanak, bizonyosan arra vonatkozik, hogy a rómaiaknak akarniok kell Ignatius Krisztushoz jutását, hogy velük szemben is u. a. jóakarat nyilatkozzék meg. A fejezet többi részei nagyon mozzaikszerüen állanak egymás mellett. IX. Ignatius itt a syriai és a Syriából való elindulása óta érintett kisázsiai gyülekezetekről emlékezik meg. A syriai gyülekezetben nincsen utódja, maga a Krisztus ott most a pásztor. Ha a második pont az antióchiai vagy általában a syriai gyülekezetekre vonatkozik, akkor azokat ugyancsak megdicséri Ignatius. Mint már az előzőkben is láttuk, most is Pál kifejezése módjával él, bár nem szó szerint idézi I. Kor. 15, 9. versét. A harmadik pont kétségtelenül a kisázsiai gyülekezetekre vonatkozik, a melyek őt szeretettel, testvériesen befogadták, s habár nem is hallgatták őt, mint az antióchiaiak, ós nem is követhették vándorútján, legalább eléje mentek s úgy mutatták ki iránta való tiszteletüket és szeretetüket. Ezek üdvözletét társítja most a saját lelke üdvözletével. ') G 2-ben: szerettetek. 2) G 2-ben: „Az Ürra, a ki azt mondá: „Én vagyok ama jó pásztor" (Ján. 10, „.) ') G 2-ben még ez is: „iránta való", értvén ezen nem a gyülekezetet, hanem a Jézus Krisztust. 4) G 2-ben ez az utolsó mondat némi eltérést mutat, de ez a lényeget nem érinti.
