Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Raffay Sándor: Ignátius levele a rómaiakhoz

Ignatius levele a rómaiakhoz. 47 III. Soha senkinek nem tettetek kárt, másokat tanítottatok. De én azt akarom, hogy amit tanítva előadtok

> meg legyen bizonyítva. 2. Csak erőt kérjetek számomra kívülre és belülre, hogy ne csak beszéljek, hanem akarjak is, hogy ne csak mondjanak, hanem találjanak is keresztyénnek. Mert ha annak találnak, akkor annak is mondhatnak is akkor is hűnek, mikor e világra nézve megszűnöm. 3. Semmi látható sem jó.

1) Mert a mi Istenünk a Jézus Krisztus az Atyában lévén, jobban kitűnik. A kereszténység nem a rábeszélésnek, hanem a fenségnek a dolga, mikor a világ gyűlöli.

s) IV. írok az összes gyülekezeteknek és valamennyinek tudtára adom, hogy készséggel halok meg az Istenért, hahogy ti meg nem akadályozzátok. Intelek titeket, hogy ne tanúsítsatok velem szemben alkalmatlan jóakaratot. Hagyjatok engem vadállatok eledeléül

3), a melyek által jutok én Istenin. Ignatius bízik benne, hogy a rómaiak, ha még senkinek sem tettek kárt, neki sem fognak tenni, de sőt a másoknak adott jó tanítást megbizonyítják viselkedésükkel. Mert a keresztyénség nem szépen hangzó, tetszetős tanrendszer, a melyet másokba belebeszélnek, hanem ép a világ gyűlöletében megálló nagyság, szellemi fensőbbség. Ezért nem a közbenjárásra, nem a mentésre sarkalja Ignatius a rómaiakat, hanem hogy kérjenek neki az Istentől lelki-testi erőt, hogy a reá váró szenvedésekben szilárdul meg tudjon állani s így bizonyságát adja ép a szenvedések között, hogy az ő keresztyénsége (jellemző a szó: χριστιανισμός) nemcsak beszédben áll, hanem erőben is. Érdekes az a kijelentés, hogy a Jézus Krisztus az Atyában jobban kitűnik. Más szóval a Krisztus fensége azóta, hogy a mennybe ment s ott az Atya jobbjára ült, sokkal világosabb, mint volt földi működése alatt. *) G'

2-ben αγα&ΰν helyett άιάνιον áll. És ezt a szót követi aztán II. Kor. 4, 18 szószerű idézete: Mert a láthatók múlandók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. a) Ezt a G

2 így mondja; »A mikor a világ gyűlöli (t. i. a keresztyénséget), akkor szereti az Isten. Mert ha e világból valók vagytok — úgymond — úgy a világ szereti az övét, de ti nem vagytok e világból, hanem én választottalak kt titeket. Maradjatok nálam.« Látjuk, hogy itt János 16, ,

9-re van utalás, ami azonban az eredetiben nem volt meg. *) G'-ben βοράν, G

2-ben βρώμα átl.