Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Raffay Sándor: Ignátius levele a rómaiakhoz

Ignatius levele a rómaiakhoz. 43 izben a zsoltárokból és a galatai levélből vett idézetek, vagy pedig olyan glossák, a melyek az értelmezést igen megkönyítik. 3. A Cureton által kiadott syr szövegben, melyet sokan — köztük egy ideig Lipsiusis — az eredetihez legközelebb állónak hittek. Ma már ezt senki sem állítja. Ide sorolom azt a másik syr codexet is, a mely csak az efezusi, és római gyülekezetekhez és a Polykarpushoz intézett leveleket tartalmazza. 4. Több latin nyelvű fordításban. A 3. és 4. pont alatt említett szövegeket, minthogy különben is fordítások, nem vettem tekintetbe. Ignatius akkor irta e levelét a rómaiakhoz, a mikor a syriai helytartó által „ad bestias," vagyis a vadállatok közé vetésre lévén elítélve, Rómába vitetett. Mint többi leveleit, úgy ezt is útközben irta. Irta pedig azért, mert félt, hogy a római keresztyének testvéri szeretetből meg fogják gátolni az δ vértanú halálát. A római jog szerint ugyanis nemcsak magának az elítéltnek, hanem bárki másnak is, még pedig az elítélt tudta nélkül is meghallgatták az apellatíóját és kegyelmi kórvényét. Ignatius attól félt, hogy a a rómaiak kérni fogják az δ megkegyelmeztetését, ezért irja meg előre e levelét, hogy hagyják öt egészen a sorsára. Levelünk érdekes bizonysága azon sajátságos szellemnek, a mely a vallási rajongókat jellemzi, hogy szinte törik magukat a meggyőződésükért való szenvedésre ős e szenvedésben állhatatosságuk ós biztosságuk megbizonyítására. Ignatiust ezért a szellemért a bauri iskola pózolónak nevezte, s affektálásnak minősítette a martiriumra való törekvését. Pedig legyen elég csak Pál apostolra utalnunk, a ki maga is azt mondja II. Kor. 5,

8-ban : „Szeretnénk kiköltözni e testből és lakozni az Úrnál." v. ö. Filippi 1,22—23· Pál nemcsak mystikus. hanem valósággal exaltált lelkületü ember vojt, a kiről, tudtommal, senkinek sem jutott még eszébe e miatt azt mondani, hogy egyszerűen teszi magát. Nincs hát jogunk ezt mondani Ignatiusról sem. A keresztyénség első századai elég példát szolgáltatnak arra, hogy igen sokan őszintén vágyakoztak a Krisztus módjára szenvedni és vértanú-halált halni az igazságért. És ezt a vágyakozást eléggé megérteti Jézusnak ama mondása: „Boldogok lesztek, a mikor miattam gyaláznak és üldöznek titeket és mindenféle gonoszságot mondanak rátok a hazugok. Örüljetek és örvendezzetek mert nágy a ti jutalmatok a mennyekben. Mert így üldözték a ti előttetek élt prófétákat is. Máté 5)11—12· Ignatius ennek a rajongó s a vértauúságot óhajtó kegyességnek egyik érdekes példája. Ignatiusnak az élete folyásáról vajmi keveset tudunk. Eu-