Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)
Masznyik Endre dr.: Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus
Szent- Abrahá mi Mihály, mint dogmatikus. 37 (Zsid. 5 ft l 9 n, 24, 2r) és az Isten s nem ember által állított valódi sátor áldozó papjává lett (Zsid. 8 2) mert ha földön volna, még csak pap se volna. A Krisztus főpapi hivatalának második része az esedező közbejárás vagy közbenjárói kérés. Ezalatt Jézusnak nem a földön végzett munkáját, sem pedig valamely alázatos térdeléssel, esdő szavakkal s kiterjesztett kezekkel végrehajtott cselekményt kell értenünk, mert ez az Úr Krisztus királyi és dicső állapotával nem illenék össze, hanem inkább képle tesen szólva a Krisztusnak a kereszten kiontott vére erejénél fogva az Isten szine előtt való folytonos megjelenését (Zsid. 9 2 4) és ott bűneink megbocsáttatásának ós üdvözülésünknek szüntelen való gondozását és eszközlését és pedig a földi védőénél hatékonyabb és biztosabb pártfogással. Egyébként a Krisztus főpapi hivatala üdvös eredményének s az emberi nem megváltásának helyes értelmezése végett Szent-Ábrahámi a következő szabályokat állítja fel: 1) Nem szabad csupán Krisztus halálában keresni az ő papságának teljességét és a mi üdvösségünknek egész munkáját, mert így főpapi hivatalának többi részét fölöslegessé, vagy szükségtelenné tesszük. Igaz, hogy a szentírók gyakran említik Krisztus halálát és vérét az üdvösség dolgával kapcsolatosan, de ők ezt az δ három hivatalára való tekintet miatt teszik, vagyis azért, mert az δ halála által pecsételtetett meg az újszövetség, mert halála volt az út királyi hivatalához, mert halála az Isten és a Krisztus irántunk való szeretetének legnyilvánosabb bizonysága s a Krisztus engedelmességének legfőbb jele, mert halálában elviselt szenvedései által buzdittatunk leginkább az iránta való tiszteletre és engedelmességre, mert halálát szokták összeköttetésbe hozni az ó-szövetségi véres áldozatokkal s mert végre tényleg az δ halálának a mi üdvösségünk s bűneink megbocsátása dolgában nagy ereje és hatása van. 2) A Krisztus főpapságát ugy kell magyaráznunk, hogy az isteni kegyelem és a bűnök megbocsátása számára hely maradjon, mert ha üdvösségünket a Krisztus érdemének tulajdonitanók, ez az érdem teljesen megsemmisítené az isteni kegyelmet s a büntetés a bűnök megbocsátását. 3) Vigyáznunk kell arra is, hogy a Krisztus engedelmességének és halálának csak akkora erőt tulajdonítsunk, hogy az által a mi hitünk és jócselekedeteink szükségtelenekké ne váljanak s a vétkezés biztonsága be ne következzék. Már pedig szükségtelenekké válnának, ha ama feltételeket helyettünk más teljesítette, vagy ha azok elhanyagolása miatt helyettünk más büntettetett meg. 4) Isten más módon is is üdvözíthetett volna minket, de néki legjobbnak látszott legkedvesebb fiának keserves hálála. 5) Istent az
