Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Könyvismertetés

338 Könyvismertetes. nyittatott, hogy Isten Fia legyen a megszentelésnek lelke szerint, a halottaknak feltámadása által, a mi Urunk J. Kr. Kámory: Pál, J. Kr. szolgája, hivatott apostol, kiválasztva az Isten evangyéliomára, melyet előre igért vala prófétái által a szent iratokban Fiáról, a ki a Dávid magvából született test szerint, rendeltetett hatályosan Isten Fiának szellemleg, mely szentséges vala, — a halálból való feltámadás által, — a mi Urunk, J. Kr. felöl. Masznyik: Pál, Kr. J. szolgája, külön meghívott apostol Isten evangyélioma ügyében, melyet eleve meghirdetett prófétái által szent írásokban Fiáról, ki test szerint Dávid magvából eredett, Isten Fiának megbizonyíttatott erőben a szentségnek szelleme szerint holtak feltámadásával, a mi Urunk J. Kr.-ról. Kecskeméthy: Pál, J. Kr. szolgája, hivatalos küldött, a ki Isten örömizenetére van kiválasztva, a melyet előre hirül adott az ő látnokai által a szent írásokban az ő Fiai felöl, a ki Dávid magvából lett test szerint, a kiről a halálból való feltámadás folytán hatalommal megállapittatott, hogy Isten Fia szentség lelke szerint, a mi Urunk J. Kr. felöl. Luther: Paulus, ein Knecht J. Chr., berufen zum Apostel, ausgesondert zu predigen das Ev. Gottes, welches er zuvor verheiszen hat durch seine Profeten in der heiligen Schrift, von seinem Sohne, der geboren ist von dem Samen Davids nach dem Fleisch, und kräftiglich erwiesen ein Sohn Gottes nach dem Geist, der da heiliget, seit der Zeit er auferstanden ist von den Todten. Jülicher: Paulus, Knecht Chr. J., durch Berufung Apostel, ausgesondert für das Ev. Gottes, das Gott voraus verheiszen hat durch seine Profeten in den heiligen Schriften, das Ev. von Seinem Sohn, geboren aus Davids Nachkommen, dem Fleische nach, dann aber erhoben zum machtvollen Gottessohn dem heiligen Geiste nach infolge seiner Auferstehung von den Toden. Ε néhány szemelvény is mutatja, mily eltérően fogják fel és fordítják ezt a bekezdő négy verset, de különösen a 3—4-et. Az 1—2 versekre már fentebb megtettem észrevételeimet, most hát csak a 3—4. versekkel foglalkozom. Bizonyos, hogy itt párhuzamos gondolatokkal és kifejezésekkel van dolgunk. ν.ατα σαρ/.α és ν.ατα ηνενμα άγιωΰννης, továbbá a του γενομενου νιου és a τον ορισθέντος νιου, nemkülönben az ex σπέρματος ζ/ανειό és az εξ άναστααεως νεκρών párhuzamos kitételek. De mind νιος ϋεον-τΆ vonatkoznak. Α legnagyobb nehézséget az έν δυνάμει okozza. Ezt vagy az előtte álló νιος ^eot-val vagy a ορισθέντος szóval kötik össze. Az értelmezés csak ez utóbbit igazolja. A hely értelme ugyanis más nem lehet, mint az, hogy Jézus, a kit mi Urnák, Megváltónak vallunk, testileg leszármazását illetői