Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Masznyik Endre dr.: Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus

26 Dr. Masznyik Endre. igaz embernek sem lehetne tekinteni, mert arra az emberi személyre — neveztessék bár Jézus Krisztusnak az illető —, a ki csak ember — legyen bár ethikai szempontból még oly kiváló — vallási szempontból az „igaz" jelzőt alkalmazni nem lehet. Vallási szempontból, vagyis az Istenhez való viszony tekintetében minden ember bűnös, mert — mint az apostol mondja Róm. 3,

n — „nincs igaz csak egy is". Szent-Ábrahámi ezt nagyon jól érezte, — azért — mint majd legott látni fogjuk — Jézus Krisztus igaz emberségét δ is dogmatikai alapra fekteti, s ezzel akarva nem akarva már eleve, eredeténél fogva kiemeli és elkülöníti őt a többi, fogantatásuknál és születésüknél fogva bűnös emberek közül s igy — ha határozottan ki sem is jelenti — az ö személyében az isten-emberi életelv egységét vagy — mint a mi evangélikus dogmatikánk tanítja — az ő személyében a kettős, emberi és isteni természet egységét ős közösségét hallgatagon elfogadja. Azon előre bocsátott hittétel alapján ugyanis, hogy Jézus Krisztus földi atya nélkül a Szent-Lélek által fogantatott, szükségép rájut itt, a hol az ő igaz emberségéről szól, arra a másik hittételre, hogy Jézus Krisztus a többi emberekkel mindenben egyenlő, egyet kivéve t. i. a bűnt, a melyről — helyesen jegyzi meg —, hogy az az emberi természetet sem nem alkotja, sem ki nem forgatja. S ily értelemben — szintén egész következetesen emeli ki a dogmatikai szempontból vett igazi, vagyis bűntelen emberség nagy jelentősége gyanánt, hogy annak felvétele nélkül üdvösségünk iránt bizonyosak nem lehetnénk azaz nem hihetnők, hogy Jézus a megígért Messiás, hogy bűneink az δ halála által kiengeszteltettek, s hogy az δ példaadása az Isten iránt való engedelmességben ható erővel bir bennünk. Ezek után már most egész természetesnek találhatjuk, ha Szent-Ábrahámi a Jézus Krisztus igaz emberségével kapcsolatban szintoly határozottan kiemeli az δ igaz istenségét is, vagyis hogy szintén sarkalatos hittételként állítja fel, hogy 3.) a megígért Messiás, az ember Jézus Krisztus, az Isten fia, és hogy 4.) az ember Jézus Krisztus, az Isten fia, igazi Isten. Állapodjunk meg e pontnál is egy kissé. Hangsúlyozva, hogy „jólehet a Krisztus természetére nézve valódi ember," — azért úgymond mégsem kell őt közönséges embernek tartanunk, mert származásánál, méltóságánál és állapotánál fogva más emberek fölé magasztaltatott, s a közönséges halandók sorából kiemeltetett. Ő különös, még az angyalokénál is különösebb módon Isten fia, azaz δ Isten tulajdon és egyszülött fia, még pedig először is azért, mert mig