Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Pröhle Károly: A ker. hittan alapelvei és főtulajdonságai

260 Proliié Károly. hoz elő „ót és újat". Szépen és helyesen mondja Martensen,

1) hogy míg minden hittani rendszer elavúl, addig a szentírás örökké ifjú marad, épen mivel az igazságnak nem rendszeres előadása, hanem az igazság telje, mely lehetőség szerint a rendszereknek változatos kiilönfélesógét rejti magában. A szentírásra fordított nagy exegetikai és történeti munka mindig új meg új kincsekkel bőviti, gazdagítja a theologiai ismeret körét s ebből a keresztyén hittanra minden korban új feladat háramlik. Azonban a midőn a keresztyén hittan mivelője a szentírásból merít, e munkája lényegesen eltér s biblia-theologusétól, a mennyiben a szentírás tanát nemcsak történeti objectivitással tudomásúl veszi, hanem azt személyes meggyőződésébe felvéve s ennek központi tényóre, a hit által való megigazulás elvére vonatkoztatva, önállóan reprodukálja mint oly tant, melyet elismerünk nem csupán irásszerüsógénél, hanem főkép belső igazságánál fogva. Ebben ismét az újjászületett ker. tudatnak az írott igével szemben való relativ önállósága jut érvényre. 3. Akár mint normatív tekintőlylyel, akár mint forrással lép a keresztyén hittan viszonyba a szentirással, nem hagyhatja figyelmen kivűl az ó és újszövetség között fennálló különbséget. Hogy a keresztyén tannak tulajdonképeni normája és forrása az újszövetségi szentírás, az kétségtelen. De kérdés: minő állást foglaljon el a keresztyén hittan az ószövetségi szentirással szemben ? Ε tekintetben ismét két szélsőségtől kell óvakodni. Az egyik (Marcion-féle) tévedés (melyre pl. Schleiermacher is hajlandó) az újszövetséggel való ellentót szempontja alatt fogja fel s az utóbbinak normatív tekintélyét elveti ; a másik (judaistikus) tévedés az ószövetséget az újszövetségnek teljesen mellérendeli s képes az előbbibe az egész keresztyén hittant belemagyarázni — erre a tévedésre hajlandó a Calvin-féle theologia'·*) Mindkét tévedésnek mélyebb alapja a történeti fejlődés iránti érzék hiányában rejlik. A helyes történeti érzék által vezéreltetve e két szélsőséggel szemben a keresztyén hittan úgy jár el helyesen, ha az ószövetségi szentírást úgy méltatja, mint az újszövetséget előkészítő kijelentés történeti okmányát s ezt az újszövetség világánál (ηνευματιχώς) magyarázza és alkalmazza. Hogy magának az újszövetségnek egyes könyvei között különbséget kell-e tenni és hogyan a kánoni tekintélyt ille'1 Die christliche Dogmatik. Einleitung. ') Ujabban pl. Wicheihans, Zahn Adolf.