Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)
Pröhle Károly: A ker. hittan alapelvei és főtulajdonságai
A keresztyén hittan alapelvei és főtulajdonságai. 257 vonjuk; csak azt ne higyjük, hogy tisztán ily okokra alapíthatjuk a szentírásnak azt a tekintélyét, melyet neki a reformáczió egyháza hitelvileg tulajdonit. Midőn mi a szentírás normativ tekintélyének elvét a fentebb kifejtett értelemben a keresztyén hittanra nézve is elfogadtuk, ezzel alapjában véve nem állítottunk fel új követelést a hittannak általános feltétele mellett, mely nem más, mint a keresztyén alapmeggyőződés, a hit evangyéliomi értelemben. Felfogásunk szerint ugyanis ez a hit, a hol életteljesen megvalósult, már implicite magában foglalja a szentírásnak mint az isteni ige eredeti okmányának kijelentési értékéről való elvi meggyőződést, a mennyiben senki sem lesz valóban hívővé az Isten igéje nélkül, mely eredeti tisztaságában a szentírásban foglaltatik s az egyházban h jilaiawg είς ηίοτιν hirdettetik. Messze vezetne, ha itt részletesen ki akarnók fejteni, hogy a hivő ezen alapvető hittapasztalat alapján mily úton-módon bizonyosodik meg, a szentírás centralis tartalmából kiindulva, a bibliának mint kánonnak kijelentési értékéről. Röviden csak azt legyen szabad megjegyeznünk, hogy azt az utat, melyet e tekintetben Ihmels lipcsei tanár leír, 1) nagyjában helyesnek tartjuk, a nélkül, hogy ezzel fejtegetésének minden részletéhez hozzájárulnánk. Midőn a szentírás normatív tekintélyének elvét a fentebbi módon értelmeztük, tudatában voltunk továbbá annak, hogy ezzel a szentírásról való felfogásunkba egy erősen subjectiv elemet vettünk fel, mely különösen azok előtt, a kik a szentírás tisztán objektív, törvényszerű tekintélyének hivei, nagymértékben aggályosnak tűnhetik fel. Ezeknek aggodalmát alig oszlathatjuk el. A magunk részéről azonban meg vagyunk győződve a felől, hogy ezen felfogásunk a szentírásnak igazi értékéből és tekintélyéből semmit sem von le, sőt inkább egyedül látszik alkalmasnak arra, hogy szentírásnak különben holt tekintélyét élővé és hatékonynyá tegye. Azt hiszszök továbbá, hogy ezen felfogásunk megfelel a reformátorok, különösen Luther, eredeti intentiójának s felújítja azon igazsági mozzanatokat, melyek az ó-egyházi dogmatikának a „testimonium Spiritus sancti-"ról szóló, idevágó tanában rejlenek. Végül csak ezen felfogás mellett tűnik ki a reformáczió 11. n. alaki ós anyagi elve között fennálló szerves kapcsolat. A hol a vallástól idegen érdekek vagy hajlamok ezt a szerves, élő kapcsolatot átvágják, ott a szentírás holt tekintélyivé, a hit puszta történeti hitté, (fides historica) vagy subjektiv rajongássá válik. *) Die christl. Wahrheitsgewissheit, ihr letzter Grund und ihre Entstehung. 1901. II. főrész 1-3 fej.
