Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Pröhle Károly: A ker. hittan alapelvei és főtulajdonságai

A keresztyén hittan alapelvei ós főtulajdonságai. 1. A keresztyén hittan bibliai jellege. (A keresztyén hittan és a szentírás.) A keresztyén hittan bibliai jellegét, a hittani rendszer irásszerüségét követeli és meghatározza a reformácziónak később úgynevezett alaki elve, mely úgy fejezhető ki, hogy a keresztyén hit ős élet dolgában egyedüli zsinórmérték a a szentírás. Ezen elv szerint tehát a szentírás a keresztyén hittanra nézve is normatív tekintélylyel bír. Ha ezt az elvet egyelőre egészen általánosságban a tárgyalás alapjáúl elfogadjuk, azonnal kérdeznünk kell, miért és mily értelemben bírhat és bír a szentírás a keresztyén hittanra nézve normativ tekintélylyel ? Ε kérdésre vonatkozólag mindenekelőtt minden kétséget kizáró világossággal ki kell mondanunk azt, hogy a keresztyén hittan a szentírás normatív tekintélyének semminemű oly értelmezését el nem fogadhatja, mely a hittannak egyrészt az evangyéliom alapján álló alapfelfogásában, másrészt tudományos feladatában gyökerező szabad tudományos jellegével vagy egyéb világos, tiszta okokkal s tényekkel ellenkezik. Nevezetesen határozott állást foglal a keresztyén hittan azon felfogással szemben, mely a szentírásnak külsőleg kötelező törvényszerű tekintélyt tulajdonit, úgy hogy eszerint mindaz, a mi a szentírásban a ker. hittanra nézve tekintetbe jön, az utóbbira egyszersmind feltétlenül kötelező és irányadó volna pusztán azért, mert — és úgy ahogyan — „meg vagyon írva." A szentírásnak ily absolút csalhatatlan tantekintélyként való felfogása a merev szóinspiratio (szóihletés) elméletén alapúi, mely szerint a szent iratok emberi szerzői tulajdonkép csak iróeszközökül szolgáltak volna a Szentléleknek s a szentírás a maga egészében és részeiben a Szentlélek dictátuma volna. Ezen elméletnek részletes bírálatába bocsátkozni e helyen annál kevésbbó tartom szükségesnek, mert legalább a tudományos theologia körében immár szerencsésen meghaladott álláspontot jelent, miután a történeti kritika az egyes szentiratok s a kánoni gyűjtemény keletkezésénéi működött emberi tényezőkre többé ki nem oltható világot derített.