Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

226 Jónás János. XXXVIII. 10. Kiszabtam rá törvényemet, Zárt és ajtót adtam neki, 11. Mondván: Eddig jössz és nem tovább, . Itt van határa büszke árjaidnak. * * 12. A reggelnek éltedben adtál-e parancsot? Mutattad-e helyet a hajnalpírnak? 13. Hogy megfogja a föld sarkait, Lerázza róla a gonoszokat. 14. Elváltozik a föld mint pecsótanyag, Ruhának látszanak a tárgyak rajta. 15. És elalszik a gonoszok kedvenc világa, A hatalmas kar széttöretik. * * 16. Voltál-e a tenger forrásánál ? A mélység ölében jártál-e már? 17. Feltüntek-e előtted a balálnak kapui? És láttad-e kapuit az árnyékországnak V 18. Megtekintetted-ó a földnek szélességeit ? Ha tudod mindezt, mondd tehát. * * 19. Merre az út a világ lakához ? Hol van helye a sötétségnek? 20. Hogy elvihetnéd határáig, Háza ösvényét megismernéd. 21. Hisz tudnod kell, mert akkor születtél, A te napjaidnak száma nagy! 22. Jutottál-e már a hó tárházához ? A jég rakóhelyeit láttad-e már? 23. Miket félretettem szükség idejére, Harc és háború napjaira. * * 24. A világosság mely úton oszlik, Árad a földre a keleti szól ? 25. A zápornak ki vont barázdát? Útat a dörgés sugarának ? 26. Hogy eső hulljon a lakatlan földre. A pusztára, hol ember nincsen, 27. Hogy megtöltse a vadont, a pusztaságot, A növényeket megtermékenyítse. * * 28. Van-e atyja az esőnek? Vagy ki nemzé a harrnatcseppet ? 29. Kinek méhéből jön a jég? Vagy ki szülte az ég derét? 30. A víz megdermed mint a kő,