Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

222 Jónás János. XXXIV. Erre mit tudsz válaszolni? 34. Jól mondja velem az okos ember, Hallgat rám a bölcs fórfiú : 35. Értelmetlenül beszél Jób, Meggondolatlan minden szava. 36. Vajha örökké vizsgáltatnék, Hogy volna válasz a gonoszoknak. 37. Mert bűnnel tetézi vétkezését, Köztünk egyre kételkedik, És szót szaporít az Isten ellen. * * XXXV. 2. Azt tartod tán jogosságnak, — Mondván : Istennél igazabb vagyok, — 3. Hogy azt kérded: Mit használ neked ? Mi hasznot húzok vétkeimből? 4. Mondok hát én néhány szót Veled együtt társaidnak. 5. Tekints fel és nézz az égre, Pillants a fellegre magasan fölötted. 6. Mit téssz neki, ha vétkezel ? Mit ha számosak bűneid? 7. Mit adsz neki, ha jámbor vagy? Kezedből δ mit fogadna el? 8. Csak az embert illeti gonoszságod, Igazságod csak a föld fiát. * * 9. Az elnyomás miatt felkiáltnak, Feljajdulnak az erőszak miatt. 10. De ki sem mondja: „Hol van Teremtőm, Istenem, Aki éjjel is dalt ad ajkainkra; 11. Ki tudóbbakká tesz a föld vadánál, Az ég madaránál bölcsebbekké." 12. így aztán jajgatnak, de δ nem felel, A gonoszoknak gőgje miatt 13. De hamis az, hogy nem hall az Isten, Nem látja meg a Mindenható. 14. Ha mondod is, hogy nem láthatod, Van ítélet, bizhatsz benne. 15. Hisz most sem bánt eléggé haragja, Nem torolja meg balgaságod. 16. De Jób a száját csak hívságra nyitja, Bőven beszól értés nélkül. * * XXXVI. 2. Várj még kissé, hadd tanítlak, Mert van még szavam az istenségért. 3. Távolról veszem véleményem,