Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Schneller István dr.: Megemlékezés Beyer Jánosról

Megemlékezés Beyer Jánoiról. 211 kisért az élet kisértéses utjain. Alig két hónapra rá közeledett karácsony ünnepe. Siettem ilyenkor a soproni kedves rokoni körből haza, hogy a szülői házban testvéreimmel együtt örvendezve ülhessem meg a szép karácsonyi estét. Nehéz szívvel jöttem le most, hisz nem fogadott a lépcsőre elejbém sietve édes anyám, a családnak lelke. A fadiszitós, a karácsonyi előkészítés munkája most még inkább reám várt. Sopronból, a jő rokonok, a nagyszülők részéről én hoztam le testvereim számára a gazdag ajándéktárgyakat. Ne érezzék a gyermekek az este, hogy az ő jó nemtőjükkel, édes anyjukkal a Jézuska is elhagyta őket. Szokott módon ültük az estét. Jó Beyerünk, ugy mint minden évben most is — benső meghatottságát nehezen leküzdve — velünk ünnepelt. Most is ott állott a fénytől sugárzó karácsonyfa, most is mintegy magától megnyílott a salonajtó. A szokott ámulat, az ujongva kitörő öröm hangja helyett legkisebb testvérem — atyja karján — felfelé mutat, s kis szivének érzelmeit az az egy, a legdrágább szó, a melyet kiejteni tudott a „mama" szava fejezi ki. Sirtunk a karácsonyfa fénye alatt. De gyorsan vigasztalódik a gyermeki sziv. Mindenki számára terítve volt az asztal, csak az enyém maradt Sopronban. Beyer bácsink eltűnt s egyszerre csak ott volt az én szokott helyemen egy szép kis könyvecske, Beyer kedvencz könyve: Tholuck „Die Lehre von der Sünde und vom Versöhner oder Die wahre Weihe des Zweiflers". Benne a könyv első lapján ott volt a dedicatio: Zum Christfest 1866 von Johann Beyer sa melléklapon jeligékként I. Kor. 2, u.: Τις ο'ιδεν άν&ρώτιων τά του άνΰρώπον, ει μη το πνεΰμα τον άν&ρώπον, το έν αιτώ; οΐ'τω '/.αι τά τον $εον ουδείς οιδεν, εί μη το πνενμα τον &eov. ós a biblia mellett Augusztinus e szava: Si sapientia et veritas non totis animi viribus concupiscatur, inveniri nullo pacto potest. At si ita quaeratur, jut dignum est, subtrahere sese atque abscondere a suis dilectoribus non potest." A szívnek az udvariassága ily gyöngéddé, mások titkos érzelmeinek ily finom megértőjévé tette jő Beyerünket. Nem szükség kiemelni, hogy e könyv még ma is legkedvesebb könyveim közé tartozik; s íme most, midőn mesteremnek idézett jeligóit újra meg újra olvasom mindinkább látom, hogy ugyancsak e jeligék váltak életemnek s gondolkozásomnak is jeligéivé. Csak az isteni ismeri fel az Istent; csak is e sajátos isteni czélgondolatunk által válunk mi is feltétlen értéküekké. S továbbá csak akkor nem üres szó az isteni czélgondolat, ha az személyiségünknek isteni alapja; ha lelkünk összes erőit áthatja, mozgatja s Istenben alapulva a szeretet elválhatlan, örök közösségének elvekónt tevékeny.