Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)
Hornyánszky Aladár: A 81. szúra
Hornyánszky Α. A 81. Szúra. 165 ban szintén a természet köréből veszi az eskühöz az anyagot, mint olyan sok egyéb helyen. Először a bolygókat citálja. Ezek a futók, az elbuvók. (15. 16. ν.) A planéták végigrohannak pályájukon, „azután elrejtőznek ott, ahol el szoktak rejtőzni", 1) visszavonulnak odúikba. Az arabbal rokon az izráeli képzet a fényről, erről a finom substantiáról, amely titokzatos helyen lakik, honnan időnként kijő és hová időnként visszatér (Ij. (38 1 9. 2ο·) A bolygók után a foszladozó éjre 2) és a pirkadó hajnalra (17. 18. v.) hivatkozik Mohammed. Említésre méltó, hogy ez utóbbit hogyan fejezi ki az eredeti. A próféta szószerint azt mondja: a hajnalra, amidőn az mélyet lélegzik. Számunkra a kifejezés érthetetlen, mert a természetet nem figyeljük meg és nem ismerjük kellőképen. „Emberek, kik mindég négy fal között alszanak ós ha utaznak is, kocsiba vannak zárva, nem tudják — és talán a mi vidékeinken a jelenség nem is annyira észrevehető — hogy hajnalpirkadáskor gyenge szellő szokott fújdogálni, amely csodálatosan hat az emberre, a tagokat és az érzékeket felvillanyozza. A természet mint az ébredő ember mély lélegzetet látszik venni. Mihelyt a szellő eláll, egyszerre világos van. A karavánok ós főleg az indiai benszülött katonák masirozás közben rendesen örömrivalgásban törnek ki ilyenkor." 5) A rendkívüli esküvel Mohammed valami rendkívülit kíván bizonyítani. Ha már nem hisznek az ő szavának a megkeményedett szivű mekkaiak, higyjenek legalább azoknak az illustris tanuknak, akikre hivatkozik. A bolygók, az éj és a hajnal igazolják, hogy az ő beszéde túlvilágról származó beszéd. Isten kirendelte őt, hogy intse a világot és azt, amit szólnia kell, esetről-esetre a szájába adja. Nem úgy, mint Jahve Jeremiással tette (Jer. 1 9), hanem egy megbízottja útján. Mohammed hite szerint Isten nem érintkezik közvetlenül a világgal. Közte ós az emberek között az összeköttetést a közóplények tartják fenn. így van a prófétával is, ki szintén csak közönséges ember. Ha Isten a világnak valamit tudtára akar adni, megmondja egyik égi szolgájának és az elviszi azt a prófétához. Ez az a követ, a kiről a 81. szúra részletesen nyilatkozik. ') Dzsalal-ad-din. J) A fordítók többsége a ,.kezdődő" és nem a „foszladozó" éjszakára esketteti a prófétát. Az eredetiben használt szó mind a kettőt jelentheti: tenebrescere coepit nox, aliis: evanescere tenebris fugatis. Ki ez utóbbi értelmet választja 81 1 7-ben, az az eskübe a jelenségek egymásutánjának megfelelő rendet visz be: az éjszaka a futó bolygókkal, a bolygók elhalványodnak, az éj kezd oszlani, megvirrad. ') Sprenger I. 311. old. jegyz.
