Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Raffay Sándor: Jakab elbeszélése

Jakab elbeszélése. 153 ezt a fejszalagot,

1) a melyet nekem a gazdasszonyom adott, s a melyet, mert nagyon uras,

2) nekem, cseléd létemre nem illik felvennem. — Távozz tőlem, mondá Anna, ilyet sohase tettem, mégis nagyon megalázott az Úr! Hátha valami gazficzkő 3) adta ezt neked és bűnöd részesévé akarsz engem avatni?! Judit így szólt: Mi gonoszt kivánnék én még neked, mikor az Úr elzárta méhedet, hogy ne adjon neked gyümölcsöt Izráelben ! És Anna nagyon elszomorodott, lerakta a gyászruháit, megmosta a fejét,

4) felvette a menyasszonyi ruháját és a kilenczedik órában 5) lement a kertbe járkálni. És meglátva egy horostyánfát, alája ült és az Úrhoz imigyen fohászkodott: — Atyáink Istene, áldj meg engemet és hallgasd meg az én könyörgésemet: a mint megáldottad Sárának a méhét és adtál neki fiat, Izsákot! 3 És az égre tekintve, madárfószket látott a borostyánfán, és így kesergett magában: Jaj nekem, ki nemzett engemet?! Miféle méh hozott világra engemet? 2. Anna, úgy látszik, nem tudta, hol a férje, mert özvegynek hiszi magát. Cselédjének bizalmaskodása elkedvetleníti, a beszélgetés végén tett megjegyzése pedig elkeseríti, úgy, hogy kimegy a kertbe elpanaszolni bánatát. Ekkor ő is az Úrnak ugyanazon kegyelmére gondol, a melyre a férje, csakhogy ő Sáráról emlékezik meg. 3. Anna panaszdala a zsidó párhuzamos versek formáját mutatja. Egyenletes rythmusokkal és visszatérő refrainekkel fejezi ki az egyszerű gondolatot. De ép ez az egyszerűség adja meg a szépségét. A zsidóság gondolatvilágának teljesen megfelelő a termékenység értékének s irigylésre méltó voltának a kiemelése. Valósággal költői gondolat, hogy egy madárfészek megpillantása indítja Annát e panaszkodásra. 1) χεφαλοδέαμιον. 2) χαρακτήρα Ιχίι βαΟίλιχον. 3) πανούργος. *) A bőjtölés, gyász, bánat külső jeleiről lásd Jesaias 58,

6. Máté 6, 16-18. 5) A zsidó a napot napkeltétől illetőleg napnyugtától számította. így zsidó számítás szerint a kilenczedik óra a mi d. u. 3 óránknak felel meg. Theol. Szaklap. III. éyf. H