Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Tirtsch Gergely dr.: Az antinomismus keletkezése és feléledése

140 Dr. Tirtsch Gergely. és lelkiismeret nincs? S hol tanulhatni meg, hogy mi a Krisztus, mit tett érettünk, ha nem tudjuk mi a törvény — a melyet ő érettünk betöltött — vagy hogy mi a bűn, a melyért ő eleget tett ? S ha nékünk nem is volna szükségünk a törvényre, s a szívből ki is szakíthatnék azt, — a mi pedig lehetetlen — még akkor is a Krisztus miatt kell azt hirdetnünk — a miként az meg is történik és kell is, hogy történjék —, hogy tudhassuk, mit tett és mit szenvedett érettünk? — Mert ki tudhatná mit és miért szenvedett a Krisztus, ha senki sem tudná, mi a bűn vagy a törvény ? Azért a hol a Krisztust akarják hirdetni, ott a törvényt ís hirdetni kell." A keresztyénség központi tanaival hozza tehát Luther a törvényt szoros kapcsolatba s kimutatja, hogy a bűnösség elismerése nélkül a Krisztusban megjelent isteni kegyelem sem méltatható eléggé, vagyis miután a bűnösség a törvény által ismerhető meg, csakis a törvénynek hirdetésével járhat együtt az evangéliom helyes megértése. Agricola minden áron ellentmondó fogalmakká akarta minősíteni a törvényt meg az evangéliomot, viszont Luther kimutatja, hogy csak egymást kiegészítő fogalmak. A teljes megigazuláshoz ép oly szükséges a törvény, mint az evangéliom hirdetése és pedig nemcsak a meg nem tértekkel, hanem a hivőkkel szemben is. Pál apostol szerint is a törvény addig uralkodik az emberen, míg él s a halál meg a bűn is egész életén keresztül uralkodik az emberen, joggal következteti tehát, hogy hamis és meg nem gondolt tan az, a melyik a törvény hatályát a hívőkre vonatkozólag el nem ismeri, „annál hamisabb sőt igazán értelmetlen, ha az istenteleneket feloldják a törvény alól s nem hirdetik azt nekik". — „Azért a bűnösöket bűnbánatra kell izgatni nemcsak az édes kegyelem és a Krisztus szenvedése által, hogy érettünk meghalt, hanem a törvénynek rettegése által is " (i. h. 6. old.) Hogy pedig. Agricola Luthernek következetlenséget tulajdonit, és hogy hamis tanát ép ő reá építi, arra Luther következőket mondja; „Teszem, hogy ugy tanítottam, vagy mondottam volna, a törvényt nem kell tanítani a templomban — a mint pedig összes irataim másként mutatják s kezdettől fogva a katechismusok is bizonyítják: kell-e engem oly ferde helyzetbe hozni s engem következetlenséggel vádolni, hogy önnönmagamtól elpártoltam volna, a mint azt a pápa tanával megtettem." Bármily ügyes érveket is tudott Agricola összecsoportositani, azok Luther hatalmas érvelése előtt meg nem állhattak. Egyoldalúságában észre sem vette az antinomismus első hirdetője, hogy tanával mily veszedelmes térre tévedett, s midőn Luther philippikáiban látta, hogy mily óriási távol-