Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Pröhle Károly: A ker. hittan alapelvei és főtulajdonságai

A keresztyén hittan alapelvei és iotulajdons

.ig

.i

i. 127 felett kijelentéstörténeti, s még szélesebb körben: vallástörténeti — alapon épitse fel a maga rendszerét; mindazáltal meg vagyunk arról győződve, hogy a keresztyén theologiát ez idő szerint foglalkoztató legfontosabb kérdések tisztán történeti alapon, a puszta „(vallás ) történeti módszer" alkalmazásával el nem dönthetők illetőleg meg nem oldhatók, hanem hogy e kérdések legtöbbjének megoldása lényegesen függ attól a hittani elvi állásponttól, melyet a keresztyén theologia vagy annak mivelője elfoglal, sőt hogy látszólag tisztán történeti kérdések is (p. „Bábel és biblia"; az evangéliomok történeti hitelessége, Jézus élettörténete s hasonlók) tulajdonképen azon, gyakran figyelmen kivül hagyott, mélyebb összefüggés utján hozzák mozgásba sokszor feltűnő módon a kedélyeket, a melyben e kérdések a keresztyén hittan alapelveivel állanak. Epily világos másrészt az is, hogy a keresztyén hittan alapelvei meghatározó befolyással vannak nem csupán a keresztyén hittani igazságok részletes kifejtésére, hanem a keresztyén erkölcstanra, sőt a gyakorlati theologiára is. Mindeme tekintetek és megfontolások eléggé mutatják annak a feladatnak fontosságát, hogy a keresztyén hittan alapelveit s ezek alapján a keresztyén hittan lényeges tulajdonságait tudományos alapon határozzuk meg. A keresz tyón hittan alapelveinek tudományos kifejtésére és megalapítására annyival inkább szükség van, amennyiben ép az újabb időben nem pusztán a philosophia, hanem a theologia terén is ismételten merültek fel oly kísérletek, melyek a keresztyén hittannak, s ezzel együtt általában a rendszeres theologiának valódi értelmében vett tudományos jellegét kétségbe vonják vagy egyenesen megtagadják. Jellemző e tekintetben különösen Bernoulli báseli tanár felfogása, melyet „Die wissenschaftliche und kirchliche Methode in der Theologie" (Freiburg. 1897.) cz. művében oly irányban fejtett ki, hogy a theologia neve alatt összefoglalt tudományágak közül csupán az írásmagyarázati ós a történeti theologia bír szoros értelemben vett tudományos jelleggel, míg ellenben a rendszeres ós a gyakorlati theologia, egyházi feladatai miatt alkalmatlan lóvén elfogulatlan tudományos munka folytatására a tudomány névre szoros értelemben nem tarthat számot. Bernoulli szerint a theologia tudományos és egyházi jellege oly kizáró ellentétet képeznek, hogy ezen ellentét folytán a theologiának eddigi szervezete két egymástól független részre bomlik szét s e bomlási folyamatnak eredménye volna egyrészt egy szekularizált theologia mint tudomány, másrészt egy katholizált theologia mint egyházi szerv. („Säkularisierung der Theologie als Wissenschaft·® und „Ivatholisierung