Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Bartók Gryörgy: Jakab levele

Jakab levele. 111 állíttatva bűntelennek találtatik s felmentést kap. Bűne nincs, ha volt is, a felmentes által annak súlyától megszabadult immár. Ménégoz helyesen jegyzi meg s ez igen súlyos érvül hozható fel Spitta és Massebieau ellen, kik szerint Jakab levele nem keresztyén iró műve, hogy t. i. Jakabnál a megigazulásnak ugyanaz az értelme van, mint a Jézus Krisztusnál. Ott van például a farizeus és vámszedő parabolája Luk. 18. 1

4: „κατέβη ούτος όεδιχαιωμένος εις τον οίκον αυτόν," itt is a όεδιχαιωμίνος nem jelent egyebet, mint Jakab levelében a όιγ.αιοϋσΰαι, „bocsánatot nyerve", „felmentve", „megigazulva". Lássak már most az έργα értelmét. Jakab, hogy megvilágítsa, mit ért a cselekedetek nélkül való hit alatt, összehasonlítja azt a cselekedetek nélkül való szeretettel, azaz olyan szeretettel, mely csak szavakban áll. „Ha valamely atyafi vagy hivő nő mezítelenek és szűkölködnek a mindennapi eledel nélkül, azt mondja pedig valaki közületek azoknak: menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól, de nem adjátok nekik azokat, amikre a testnek szüksége van, mit ér az" 2j5_]g. Világos tehát, hogy e két vers értelmezése szerint Jakab levelében a cselekedetek alatt a jótékonyság cselekedeteit kell értenünk. Hogy azonban nemcsak ez az egy értelme van Jakabnál a cselekedeteknek, kitűnik, ha szemügyre vesszük a levélnek Ábrahámról való megemlékezését 2

2

1. Hogy itt miféle értelmet kell adnunk az έργον szónak, azt megmondja a szerző kifejezetten : „áldozatul vitte Izsákot, az ő fiát, az oltárra". Itt tehát a cselekedet, melynek kisérnie kell a hitet, az Isten iránt való engedelmesség. Rosszul esik ugyan Ábrahámnak, hogy kedves fiát, kivel csak öreg korában ajándékozta meg az Ur, fel kell áldoznia Istennek, de az Isten parancsa iránt való engedelmesség érzete diadalmaskodik lelkében s ő fiát áldozati oltárra viszi. Az έργον alatt itt Isten akarata előtt való teljes megnyugvást kell értenünk. Egészen világos dolog, hogy levelünk szerzője a hit által való megigazulásról való tanában Ábrahám példájára hivatkozik s nem egyéb okból, csak azért, hogy Pál apostol is ugyanezt tette, de levelünk irója azt egészen másképen értelmezi, mint a hogy az a Genesisben elbeszélve van. És hogy Ábrahám példáját megerősítse, hivatkozik az ó-testamentom egy másik alakjára, Ráhábra, ki Isten előtt kedvet nyert, mivel megmentette Izráel népét. A Ráhábra való hivatkozásnál Jakab a következőket érti az έργα alatt: „Ráháb befogadta a követeket és más úton bocsátotta el őket." Tehát saját életét tette kockára. Ez volt az ő cselekedete. Itt tehát az έργον értelmének ismét egy más árnyalatával találkozunk. Világos ezekből a vizsgá-