Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

104 Jónás jános. XXVIII. Bővelkedik aranyporban; 7. A keselyű nem ismerte ösvényeket, Nem látta a kánya szeme; 8. Hol nem járkált a büszke vad, Nem lépdelt rajt' az oroszlán. 9· Keze benyúl a kavicsba is, Felforgatja a hegyet gyökerestől. 10. Csatornát vág a szikla mélyébe, És minden becsest meglát szeme. 11. Megköti a folyót, hogy szét ne folyjon, Világra hozza, mi rejtve volt. = 12. Ámde a bölcseség vájjon hol lelhető? Hol van az értelem lakóhelye ? 13. Értékét ember nem ismeri, Az élet országában nem találják. 1L. A mélység mondja: Bennem nincsen, Nálam nincsen, szól a tenger, lő. Nem adják cserébe színaranyért, Becsét ezüsttel nem mérik fel. 16. Nem vásárolják Ófir aranyáért, A drága ónix- vagy szafirért. 17. Arany és üveg nem ér fel vele, Nem adják cserébe drága edényért. 18· Gyöngyöt és kristályt nem is említnek, Túlmegy a korálon megszerzése. 19. Nem ér fel vele az ethióp topáz, Tiszta aranyért nem mérik fel. 20. És honnan jön eme bölcseség? Hol van lelőhelye az értelemnek? 21. El van az rejtve minden élő szeme elől, Az ég madarai elől el van titkolva. 22. Az alvilág s a halál mondják: Hírét csak fülhegygyei hallottuk. 23. Útját az Isten ismeri csak, Csak ő tudja, hol lelőhelye. 24. Mert a föld végéig hat az δ szeme, Az egész ég alját átlátja δ. 25. Hogy megadja a szélnek súlyát, A vizet mértékre elkészítse. 26. Mikor az esőnek törvényt szab, Útat a mennykő villámának; 27. Akkor látja, megszámlálja. Elkészíti és megvizsgálja. 28. így szól^ pedig az emberekhez: lm, az Úr felelme bölcseség. A rosszat kerülni értelem.