Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Péter evangéliuma. Rafiay Sándortól

56 Raffay Sándor. a zsidók és odaadták a testét Józsefnek, hogy temesse el, mivelhogy ez tanúja volt annak, micsoda jókat cselekedett ő. Miután ez átvette, megmosta az Urat, vászonba csavarta és a saját sírboltjába, az ú. n. József-kertbe tette. 12. Akkor a zsidók, meg a vének, meg a papok, látván milyen rosszat okoztak maguknak, kezdtek siránkozni és hangoztatni: „Jaj a mi bűneinknek, közeleg az Ítélet és Jerusálem vége". 13. Én pedig társaimmal együtt elszomorodtam és sebzett szívvel mind elrejtőzködtünk, mert kerestek bennünket, mintha gonosztevők volnánk, s mintha a templomot akarnók felperzselni. Mindezek miatt pedig böjtöltünk és gyászban és siránkozások között ültünk éjjel és nappal egészen szombatig. 14. A mikor pedig az írástudók, a farizeusok, meg a vének összegyülekeztek és hallották, hogy az egész nép zúg és a mellét veri, mondván, hogy „Ha az ő halálakor ezek a hatalmas jelek történtek, látjátok, mennyire igaz volt!", megijedtek a vének és elmentek Pilátushoz kérvén őt és mondván: „Adj nekünk katonákat, hadd örömének oka az, hogy az ünnep beköszönése előtt eltemethetik Jézust. Csakhogy semmíkép sem állhat meg, hogy ők rendelkeztek a tetem felett. Az eltemetést v. ö. Mk. 15,

4

2-4

6. Mt. 27, 57 6

0. Lk. 23,50-53. Ján. 19,

3

8_

4

0. A „József-kert" elnevezésre vonatkozólag semmiféle adatunk nincs. Talán a későbbi keresztyének nevezték el Jézus sírját így. 12. V. ö. Lk. 23.

4

8. 13. A töredék szerzője itt beszél első ízben önmagáról, de csak a 24-ik pontban nevezi meg magát. Adatai itt is újak, de oly természetűek, a melyek csakis a későbbi időkből érthetők, a mikor már a Krisztus halála napján való böjtölés szokásban volt. Az üldözésről a kanonikus evangéliumok mit se tudnak, s bár a későbbi tudósítások (Lk. 24,

3

6. Ján 20,

1

9. Mk. 16,

1

4) szerint a tanítványok csakugyan féltek a zsidóktól, ezt a félelmet az Acta tudósítása teljesen megokolatlannak tünteti fel. Jézus halála e tudósítás szerint is pénteken történt. 14. Csakis Máténál 27,

6

26

s. 28, n_

1

5. találjuk meg a sír őriztetésének a történetét. Persze a synedrium gondoskodásának itt is egészen más az indító oka. A 63-ik verset itt már e töredék egészen kibontja a kétértelműségbó'l, sőt még a százados nevét is megmondja, a ki csapatával a sírnál egészen szabályosan tábort ütött. A tanítványokra való gyanakodást nemcsak Máténál találjuk meg, hanem igen jellemző módon Ján. 20,

2,

1

3_

1

5-ben is. Hogy a katonákkal együtt ott maradtak a sírnál a papok is, ez egészen új vonás. A kő nagyságának különös kiemelése és a feltámadás csodájának fokozására említett hétszeres pecsét a