Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Péter evangéliuma. Rafiay Sándortól

Péter evangéliuma. 55 borult az egész Judeára és nyugtalanokká lettek és aggodalmaskodtak, nehogy a nap leáldozzék addig, a míg él. Mert meg van nekik írva, a nap le ne menjen megölt emberen. 8. És valamelyikük azt mondotta: „Itassátok meg őt eczetes epével". És miután ;kevertek, megitatták őt és ezzel betöltöttek mindent és teljessé vált fejükön a bűn. 9. Sokan pedig lámpákkal jártak, azt hivén, hogy éj van, de elestek. És az Úr felkiáltott, mondván: „Erőm, erőm, elhagytál!" Ezt mondván felvitetett. És abban a pillanatban kettészakadt a jerusalemi templom kárpitja. 10. Akkor kihúzták az Úr kezéből a szögeket és letették őt a földre. És az egész föld megrendült és nagy félelem állott be. Akkor a nap kisütött és kitűnt, hogy 9 óra (d. u. 3). 11. Megörültek hát Mt. 27,

4

5. Lk. 23,4

4. Jánosnál a 19, u-ben található hatodik óra római számítás szerint veendő s így reggeli hat órát jelent. A zsidók nyugtalankodását a kanonikus evangéliumokban a természeti jelenségek szokatlansága, e töredék szerint pedig a törvény megsértó'désétől való félelem okozza. A szempont tehát mindenütt egészen más. 8. Jézus megitatása is egészen más itt, mint pl. Jánosnál, a hol 19,

2

8-ban maga kér inni a nehéz szenvedésben, vagy Mtnál, a hol 27,

4

8 szerint szintén csillapító italt adnak neki, v. ö. Mk. 15,

3

9. Lk. 23,

3

6. Itt azonban azért adják azt, hogy siettessék halálát. S ez tévedés. Mert a keresztre Ítélteknek szokásban volt bizonyos bódító ital adása a felfeszítés előtt azért, hogy ezzel a rettenetes szenvedéseit enyhítsék, de hogy azt epével vagy éppen méreggel keverték volna, azt csak a zsidók iránt érzet gyűlölet s a Mester iránt érzett részvét színezte ki. El is mondja töredékünk, hogy ezzel a gonoszsággal betöltötték teljesen bűneik mértékét. Hasonló gondolatot a kanonikus evangéliumokban is találunk Mt. 23,

3

2· 35. 27,25. 9. Az elsötétedés a kanonikus evangéliumok szerint is a 6-ik órától a 9-ik óráig, tehát déli 12-től 3 óráig tartott. A lámpással járás és az ennek daczára megtörtént elbukás említése csak színezés. Más apokryphusokban még részletesebb színezést találunk. A kárpit kettészakadását minden evangélium megemlíti. De legkülönösebb a ή δνναμίς μον kifejezés, a mi kétségtelenül gnostikus jellemű. Ez a töredék szerint Jézus egyetlen szava a kereszten, ez is egészen szokatlan s talán Zsolt. 22,

1

2 alapján volna magyarázható. Hogy az Űr e kiáltás után felvitetett, ez is azt bizonyítja, hogy itt az isteni elemet egészen különálló s a testtel csak egy időre egyesült tényezőnek tekintik. 10. Mégis a mikor a lelketlen test a földet érinti, még mindig oly nagy a hatása, hogy a földet megrendíti. Ε különös esemény Mt. 27,51—53 szerint a halál pillanatában következett be. 11. A zsidók