Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Péter evangéliuma. Rafiay Sándortól

Péter evangéliuma. 53 Heródes király, hogy ragadják meg az Urat, mondván nekik: „a miket parancsoltam, hogy tegyétek vele, cselekedjétek". 2. Ott állott pedig József, Pilatusnak és az Úrnak barátja s tudván, hogy ó't keresztre akarják feszíteni, odament Pilátushoz, és eltemetés végett elkérte az Úr testét. 3. És Pilatus Heródeshez küldvén elkérte a testet, mire Heródes azt mondotta: „Pilatus testvér, ha senki se kérte volna is, mi eltemettük volna, mivelhogy küszöbön a szombat". Meg van ugyanis írva a törvényben, hogy a kovásztalanoknak az ő ünnepüknek első napjától kezdve ne áldozzék le a nap megölt emberen. 4. Azok pedig vévén az synoptikusoknak Jézus pőrére vonatkozó tudósítása teljesen megfelel az akkori történeti és törvénykezési viszonyoknak. Jézus felett tehát a halálos ítéletet csakis Pilatus mondhatta ki. A kézmosás is csak nála érthető. Igen, de már Lk. 23,

4_

1

5ben is úgy van Heródes feltüntetve, mint a kinek valamelyes része volt Jézus pőrében. Ezt a vonást ez a töredék kiszínezi oly módon, hogy az Acta 13,27—29 ama gondolata, mely szerint egyedül a zsidók a bűnösök Jézus szomorú sorsában, teljesen érvényesül még abban is, hogy Heródes király a főfő intézője Jézus megölésének és megkínzatásának. A döntő szerep tehát nem Pilátusé magáé, hanem, ami kortörténetileg lehetetlen, Herodesé és egy rendesen alakult bíróságé. 2. Hasonlókép eltér a kanonikus evangéliumok előadásától az arimathiai József szereplésének a rajza is. Tudjuk, hogy ő csak a halál bekövetkezése után, a mikor a nap már lehanyatlóban volt, kérte el Jézus testét, hogy eltemethesse. (Mt. 27,

5

7. Mk. 15 4

2. Lk. 23 s

0. Ján. 19,

3

8.) A kanonikus evangéliumok még csak Jézus barátjának és tanítványának mondják Józsefet (Mt. 27,

5

7. Ján. 19,

3

8), ez a töredék pedig már Pilatus barátjává is megteszi őt, a mire alighanem a Mk. 15,

4

3 τολμ/σας szava adta az indítást. 3. Heródes döntő szerepét látjuk abban is, hogy Pilatus hozzája küld, mintha neki nem lett volna joga határoznia Jézus testének kiadása dolgában. Ez történetileg és jogilag képtelenség. Hogy a holttestnek nem volt szabad a fán maradnia, ez Deut. 21, 23 rendelkezésén alapul s már Mk. 15,

4

2 és Ján. 19, 3

1 is hivatkozik rá. Jellemző a ν εορτή αυτών kifejezés, melyből kitűnik, hogy sem az olvasók, sem az író nem voltak zsidók, vagy már teljes öntudattal szakítottak a zsidósággal. 4. Az Ítélet kimondása után a kanonikus evangéliumok szerint a római törvénykezési eljárásnak megfelelően Pilatus átadja Jézust a katonáknak, hogy rajta a kivégzést megelőző megvesszőzést végrehajtsák. Mk. 14,

6

5. Mt. 26,

6

7 szerint azonban már a főpapnál történt kihallgatás alkalmával is méltatlanul bántak vele a zsidók. Ε töredék