Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Lapszemle

360 Lapszemle. 360 felhasználásával megismerteti a galatai levelet. A fejtegetések részletes tárgyalásába bocsátkozni nem szándékom. Csak annyit kívánok megjegyezni, hogy nálunk is nagy szükség volna az újszövetségi iratok ilynemű tárgyalásának és ismertetésének. Schmidt Ε. (Sulau). Die Absolutheit des Christentums und die Religionsgeschichte czimen Troeltsch hasonló ez. könyvéhez fűzve a 3. számban tanulmányt közöl arról a mindenütt észlelh-tő mozgalomról, mely a keresztyénségnek a vallástörténeti helyzetét és a többi vallásokhoz való viszonyát igyekszik tisztázni. A fó' czél a keresztyénségnek, mint absolut és tökéletes vallásnak a feltüntetése. Kezdettől fogva ez volt a keresztyénség törekvése, csakhogy az elsó' keresztyének más utakon és más szellemmel igyekeztek ennek az igazolására, mint a mai védelmezó'k. Különösen a következó'k képezik máig is a vitapontokat: A keresztyénység monothismusának, erkölcsi fensó'séségének, megváltó erejének tökéletessége igazolja annak hasonlithatlan fölényét. Igen, de mindezen tulajdonságokat más vallásokban is megtaláljuk, még pedig nem is valami alacsony fokon. Hivatkozni szoktak még a jövendölésekre, csudákra, kijelentett írásra, (le ezek is meginogtak már a történeti kritika eredményei alatt, s az írást ma már még az orthodoxia is történeti szemmel vizsgálja, és az egyéniség elismerése mellett a merev inspiratiot elejteni kénytelen. Az előbbi idó'k apologetikus és dogmatikus módszelét tehát ma máivallástörténeti módszer váltotta fel. S ez a bibliának csak előnyére válik, mert a helyes megítélés szempontja alá kerül, s igy a többi vallásos irodalmi termékkel szemben a maga tényleges nagyságában és dicsőségében áll előttünk. Ily módon a keresztyénség kilép ugyan az előbbi idők felfogása szerint való absolut voltának az érinthetlen dicsőségéből, de a valóságos dicsőségét csak igy láthatjuk mf>g. A keresztyénség absolut voltának a vallástörténeti összehasonlító módszer egyáltalán nem árthat, mert abban áll az absolut volta, hogy mindenek számára az elérendő czélt tartalmazza. Ε czél pedig nem más, mint az, hogy a keresztyénség mint isteni kijelentés a világ bűnéből és bajából való megváltásnak, megszabadulásnak a biztos útját mutatja, s igy mindenki számára absolut üdvösséget hoz. Igy míg egyrészt kiemeljük a keresztyénység absolut voltát, addig másrészt elismerjük azt is, hogy más vallás is alapulhat isteni kijelentésen, más vallás is felkeltheti az üdv után való sóvárgást sőt azokat talán ki is elégítheti s magas erkölcsi követelményeket is állithat fel, de oly tisztán, oly közvetlenül, oly teljesen az ember lelkének vallásos szükségleteit egy sem képes kielégíteni, miat a keresztyénség. De a keresztyénségnek életében vannak egyes tények, melyek az eszmei tartalom mellett még különösen is magukra vonják a figyelmet. Ilyen mindjárt elterjedésének folyamata. A keresztyénség nemcsak hogy semmiféle társadalmi vagy nemzeti eszmét fel nem karolt, hanem egyenes ellentétben állott annak a népnek, a melynek kebelében terjedni kivánt, az egész gondolkodásával és tényleges életével. Ott van alkalmazkodó képessége, életrevalósága, melylyel minden viszonyok