Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Péter Jelenése. Raffay Sándortól
352 Raffay Sándor. éheztek és szomjúhoztak és nyomorogtak, és ebben az életben kipróbálták az ő leikeiket, és megítéli a gonozságnak fiait." 4. És az Űr tovább ment és mondá: „Menjünk e hegyre, imádkozzunk!" 5. Vele együtt mi, a tizenkét tanítvány, odamenvén kértük, hogy mutatna nekünk a világból eltávozott igaz testvéreink közül egyet, hogy lássuk, milyen a formája és hogy a bennünket hallgató embereket, felbátorodván, bátoríthassuk. 6. És kérésünk közben hirtelen két ember jelent meg az Úr előtt állva, a kikre nem voltunk képesek ránézni. 7. Mert az ó' ábrázatukról olyan fény sugárzott, mint a napé, és a ruhájuk olyan ragyogó volt, a milyent még emberi szem soha nem látott. És nincsen nyelv, a mely ki tudná beszélni, nincs szív, a mely át tudná gondolni azt a dicsó'séget, a mely ó'ket övezte, valamint arczuk szépségét. 8. Ezeknek láttára elcsodálkoztunk; mert az ó' testük fehérebb volt minden hónál és pirosabb minden rózsánál. 9. Az ő pirosságuk pedig összevegyült az ó' fehérségükkel, és én az 6' szépségüket egyszerűen képtelen vagyok kibeszélni. 10. Mert a hajuk is göndör volt és ragyogó és az arczukat koszorúzta, és a válluk mint egy nárduslombokból és különféle virágokból fonott koszorú s miként a szivárvány a levegó'ben. Ilyen volt az ó' szépségük! 11. így látván az ó' szépségüket elcsudálkoztunk rajtuk, mert hogy hirtelen jelentek meg. 12. És az Úrhoz menvén mondám: „Kik ezek?" 13. Mondá nekem: „Ezek azok a ti testvéreitek, a kiknek az alakját látni akartátok". 14. Én is mondám neki: „És hol vannak mind az igazak, avagy milyen az a világ, a hol az ilyen dicsó'ség birtokosai vannak?" 15. És az Úr egy roppant nagy terűletet mutatott nekem e világon túl, a mely világossággal volt megtöltve, és az ottani levegő' a naptól volt átsugározva, és a földje hervadhatlan virágokkal bevetve, telve illatokkal és örökös és áldott gyümölcsöket hozó remek virágokkal. 10. Olyan volt pedig az illatozás, hogy onnét egész hozzánkig elhatott.
