Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. III. Masznyik Endre dr.-tól

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. 347 mert az ember sem hamarább, sem többet, sem tovább nem vétkezhetik, mint a hogy Isten engedi; vagy irányítólag, még pedig a vétkező szándéka ellen, vagy megbocsátólag a megtérő bűnössel szemben, vagy büntetve az engedetlenekkel szemben. így vonja be Szent-Ábrahámi mindazon mozzanatokat a gondviselésről szőlő tanába, a miket a mi dogmatikusainknál a ráhagyás, akadályozás, irányítás, határvetés czímen találunk meg. S végre miként a mi dogmatikusaink, úgy ő is e körbe illeszti be a csodákra vonatkozó nézetét. Részletekbe ugyan e tárgyat illetőleg nem bocsátkozik, de egészséges érvekkel emeli ki, hogy a gondviselés nem rontja le, hanem fentartja a teremtés munkáját és hogy ép' azért a csodák az Isten rendkívüli gondjára mutatnak ugyan, mert a természet rendes erőit felülmúlják, vagy egy ideig késleltetik, de azért nem forgatják fel. Tehát a csodák szerinte sem contra naturae legem, hanem csak supra vim naturae mennek véghez. S a gondviselésről való e tanhoz fűzi végül az Istennek az emberekkel kötött szövetségéről szóló tanítását. Erről már fentebb is szólottunk, azért itt csakis alapgondolatát fogjuk kiemelni. Az az Isten, a ki a világot, s abban az embert teremtette és világnak s embernek gondját is viseli, eleintén az embereket csupán a természeti törvények szerint kórmányozta. De miután a világ folytonosan rosszabbá lett, jónak látta új törvényeket adni és a törvényadás új és kiváló módját hozni be az újszövetség alatt. A szövetség lényeges kellékei: a) mindkét fél kölcsönös és viszonylagos kötelezettsége és b) az innen mindkét félre származó jog. De Isten és ember szövetségéről lévén szó, igen természetes, hogy a szövetség mindég egyenlőtlen: Isten ígéretei által kötelezi magát, az embeieket pedig törvényei által kötelezi s az ígéretek teljesítésének a törvények teljesítése képezi feltételét. Ily szövetséget voltakép csak hármat kötött az Isten t. i. Ábrahámmal, Mózes utján Izraellel és Krisztusban az egész emberi nemmel. Mózes a zsidó nép közbenjárója volt s azért az általa kötött szövetség nemzeti szövetségnek mondható. Ez a szövetség magában foglalja a 10 parancsolatot, a szertartási törvényeket, a papok kötelességeit s osztályozását, az istentisztelet módját, az áldozatok különféle nemeit, az ünnepeket stb. A zsidókkal kötött szövetség azonban az újszövetség következtében elveszítette kötelező erejét és tekintélyét. Mert ha a Szent-írás a mózesi törvényt örökkévalónak mondja is, ezzel csak annyi van mondva, hogy azt csak az Isten által kitűzött határnapig kell megtartani, t. i. mikor elvétetik a királyi pálcza Judától, mikor megindul az evangéliom hirdetése, mikor eltöröltetik a papság és a jeruzsálemi templom stb. S mindez bekövetkezett az idők teljességében: az újszövetség létesülésóvel. 23*