Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. I. Daxer György dr.-tól

Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. 33 cselekedjenek, mert a lelkiismeret ellen valamit tenni ez a legnagyobb rémület. De azt már nem lehet mondani, hogy ily férfiak lelkiismeretességének általános törvénynek kellene lennie. Ha egyetlen egy mondat miatt, amely legalább is nem áll a keresztyénség középpontjában, azon képesség, hogy valaki a gyülekezetet — melybe született — építse és annak belső életében részt vegyen, megszűnne, akkor vallásos gyülekezet egyáltalában nem állhatna fenn. Mert hogyan volna lehetséges a történetben és istentiszteletben oly intézkedéseket létesíteni, amelyek mindenben mindenkinek meggyőződését fejeznék ki és senkit meg nem botránkoztatnának és hogyan volna elgondolható, hogy ezen intézmények a keresztyén ismeretnek minden — még a próbát is kiállott — változását követhetnék. Azért nem lelkiismeretlenség, hanem lehetséges és erkölcsileg igazolható álláspont az, amelyet az elfoglal, aki az egyházban, még mint tanitó is megmarad, noha ezen mondaton és hasonló dolgokon megbotránkozik. De ezen megmaradás csak akkor igazolható erkölcsileg, ha az illető theologus a) egyházának alapgondolatával egyetért, b) ott, ahol — még ellenfelénél is — megértésre számíthat, eltérő nézetét nem titkolja és c) azon határok közt, melyeket hivatása neki kiszab, eme bajos állapot (Notstand) megszüntetésén dolgozik. És ilyenben valóban találja is magát. Azért, amint egyrészt nem köteles, hogy ezért erejét egyházától, amely nem a törvény egyháza, megvonja; úgy másrészt köteles, hogy a maga részéről ezen bajos állapot megszüntetésén dolgozzék. Csak igy tarthatja meg jó lelkiismeretét. Munkája az ő hivatása és képessége szerint különböző lesz. A nyilvános agitáczióra szükséges jogot és erőt bizonyára csak kevesen fogják magukban megtalálni, ha magukat megvizsgálják. Sokszor meg a hangos agitácziónak épen ellenkező eredménye is van. 9. Azon kérdésre, vájjon jövendő lelkészek, kik ezidő szerint még theol. hallgatók, tekintettel jövőjükre jogosultak-e arra, hogy az apostolikum eltörlésére irányuló mozgalmat kezdjenek, csak nemmel felelhetek és pedig a következő okokból: a) mert e jelszó az apostolikum eltörlése, egyáltalán helytelen (1. fent); b) mert akkor is, ha a feladatot azon határok közt hagyják, melyeket fent vázoltunk, nézetem szerint tanulók oly kérdésekben, milyen a szóbanforgó, egyáltalán nyilvános ítéletet ne mondjanak; c) mert ezen különleges kérdés tárgyalása oly keresztyéni és tudományos érettséget tételez fel, amilyenre a tanulók legfeljebb tanulmányi idejük végén tehetnek szert, valamely agitáczió azonban biztosan a fiatal és legfiatalabb diákokat is magával ragadná s így nagyon is aggasztó és nem örvendetes látványt nyújtana, sokak lelkiismeretét zavarba hozná és nem kevesekben nemsokára kínos bűnbánatot ébresztene. (Lásd különösen még az 5. alatt megjegyzetteket is). Theol. Szaklap. II évi'. 3