Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Péter és Pál a vegyes házasságról. Raffay Sándortól
Péter és Pál a vegyes házasságról. 219 ság felvetett kérdését is. Minthogy a házasság Isten rendelése, azért a keresztyén ember a házas viszony megzavarója sohasem lehet. Ha tehát a hitetlen élettárs meg akar mellette maradni, semmikép el ne küldje azt. Mert ha a hitetlen jól érzi magát a hivó' mellett, akkor a keresztyén ember nem lehet oka az ő keserűségének, boldogtalanságának, hanem Mestere példájára fel kell emelnie magához még a bűnöst és a hitetlent is, de elvetnie vagy elveszni engednie senkit sem szabad, A keresztyénség ugyanis 7, ) 4 szerint olyan megszentelő erő, amelynek hatása nemcsak a hívőre terjed ki, hanem a hívőből rásugárzik még a hitetlen környezetre is. A gyermekek ennek élő tanúbizonyságai, mint a kik a hivő, a kiválasztott, a szent szülők révén maguk is megszenteltek, bárha nem is tudatos tagjai még a szentek közösségének. Ezért hát a keresztyén embernek a hitetlen élettársát sem szabad elhagynia vagy eltaszítania, hanem meg kell szentelnie. A keresztyén félnek tehát válnia, vagy a válásra okot adnia, vagy csak az együttélést is lehetetlenné tennie, nem szabad. Mert a keresztyén ember még a házasságot is az Úrért viseli, minden terhével egyetemben. Ha azonban a hitetlen fél válni akar, akkor a keresztyén fél bocsássa őt el. Az elválást tehát Pál apostol minden oly esetben lehetőnek tartja, a mikor az egyik fél az együttélést megszüntetni kívánja. S ez a házasság természetéből következik. Isten egy testté, közös életre és közös boldogságra rendelte a házasokat. Ahol az egygyé forrásnak a lehetősége nincs meg, vagy elveszett, ott a házasság elvileg már megszűnt s így az együttmaradásnak nincs többé alapja. El kell tehát válniok. Csakhogy ennek az elválásnak okozója, akarója és kívánója hivő keresztyén soha sem lehet. Ezért az a tanácsa az apostolnak, hogy a ki feleséghez van kötve, ne keresse a válást, de viszont, a ki megszabadult a feleségétől, ne keressen feleséget. (7, 27·) De a feleségtől való megszabadulás csakis a hitetlen fél akaratára történhetik (7, 1 5.), sőt meg is kell történnie, mert az Isten békességre hivta az embert s igy a zaklatás, nyugtalanság, visszavonás, kötözködés elöl ki kell térnie. S mert az ilyen meglódult embert visszatartani úgysem igen lehetséges, ha már menni akar, mielőtt még a hivőt is eltántoríthatná vagy elkeseríthetné, el kell bocsátani. Szóval Pál apostol szerint a vegyes házasságot, ha a hitetlen fél annak felbontását nem követeli, meg kell tartani, mert a hívő ember békételenség okozója nem lehet, s mert folyton arra kell számítania s így igyekeznie is, hogy a hitetlent megszentelheti, s így jó útra térítheti. Viszont azonban a vegyes házasságot, ha a hitetlen annak felbontását kívánja, fel kell bontani, mert az Isten a hivőt nem békételenségre hivta, s mert a hitetlen azzal, hogy a hívővel együtt élni nem kiván, annak adta tanúbizonyságát, hogy a megszentelésre, a megmentésre nem alkalmas.
