Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. Dr. Masznyik Endrétől
268 Dr. Masziiyik Endre. korra elvileg szakított — s ezzel a dogmák hagyományos róm. katholikus fogalmát is feladta. Azért az ev. protestáns dogmatikus okoskodásának menete ez: A mit Isten kijelentett az csalatkozhatlanul igaz. Isten igazságának kijelentése az Ige. Az Ige könyve a Szent-írás. A Szent-írásban foglalt Isten-Ige igazságára elvezérel és a mellett bennünk bizonyságot tesz a Szent Lélek (testimonium Spiritus Sancti internum). Az isteni igazság birtokába tehát az egyházban, mint a hivők közösségében ugyan, de nem a külsőképen szervezkedett történeti egyház, hanem a bensőképen élőható Szent Lélek által jutunk. Épen azért ev. protestáns szempontból a hit nem egyszerű, még kevésbbé feltétlen és vak elhivése annak, a mit az egyház egyszer-akkor tanított vagy tanít (fides theoretica, historica), hanem az Isten kijelentett Igéjébe vagyis az evangéliom igazságába vetett személyes meggyőződés. Épen azért az evangéliomi protestáns hit egyedüli tárgya az evangéliom, vagyis Istennek a Jézus Krisztusban kijelentett üdvözítő kegyelmi ereje, ugy a mint ez a Szent-Lélek által sziveinkben megbizonyosodott s él, hat. Innét, hogy ez a hit az üdvösségre egymagában elégséges, hogy annak a jó cselekedetek által való kiegészítésre semmi szüksége, mert — mint Luther mondja — a cselkedetek senkit sem tesznek jóvá, hanem a jó, azaz a hivő ember szükségkép jót tesz. Az evangéliomi protestáns felfogás szerint tehát az igazságot nem az egyház, illetőleg a hierarchikus papság kezéből veszsziik, hanem az egyházban vagyis a hivő személyiségek közösségében is egyes egyedül az Isten Igéjéből, a Szent-Lélek által. Azért a mi hitünk tartalmát szintén egy czikkbe foglalhatjuk s ez: hit az Isten Igéjének csalatkozhatlan igazságába és egy kötelességbe és ez: az evangéliom Igéje iránt való engedelmesség (nova obedientia). S a mi áll minden egyes evangéliomi protestáns hívőre, ugyanaz áll az evangéliomi protestáns dogmatikusra nézve is. Az evang. protestáns dogmatikus egyes egyedül az Isten Igéjében gyökeredző személyes hitbeli meggyőződésének tudományos előterjesztését, kifejtését és igazolását tűzheti ki maga elé megoldandó feladat gyanánt. Ő az isteni igazságot nem mint hivatalosan formulázott kész tant, hanem mint a Jézus Krisztus evangéliomában kijelentett üdvözítő isteni életerőt birtokolja a Szent-Lélek által a maga hivő szivében s épen mert birja, azért a mint érzi és éli, ugy meg is akarja érteni s értetni. Mert szelleméletének összes nyilatkozatait meghatározó alaperő az személyiségében. Esze ágába sem jut tehát, hogy hitének drága és szent kincsét, magát az isteni kegyelmi erőt és igazságot: a Krisztus evangélioma tökélyes kijelentését bármely arra vonatkozó történeti dogmatikai tanformulával azonosítsa. Ellenkezőleg a mint saját, ugy mások, sőt magának a hivatalos egyháznak dogmatikai formuláiról is az írással szólva azt tartja, hogy: az