Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
A Bábel-Bibelvita. IV. Hornyánszky Aladártól
A Bábel-Bibelvita. 261 hogy 3000 foglyot a tűzbe dobatott, hogy a legyőzötteknek nyelvét kiszakította, ajkaikat levágatta. Erkölcsi züllöttségöket bizonyítják azok az obscoen képek, amelyek az ottomán muzeumban találhatók, 1) s „Istárnak poklokra szállása" oly szemérmetlen részleteket tartalmaz, hogy Elő-Ázsiának legkomiszabb szögleteit kellene felkutatni annak, aki ahhoz analógiákat kívánna találni.-) Az ilyen argumentálást természetesen nem lehet komolyan venni. A próféták erkölcsisége nem szorul arra, hogy a babyloniaiak kicsinylésén emelkedjék. König és társai sokkal jobb szolgálatot tettek volna ügyüknek, ha igazságos mértékkel mérve Babyloniának nem esnek ugyanabba a hibába, amit Delitzschnek oly nagyon rossz néven vettek. A vitázók harmadik csoportja, az assyriologusok tábora se ment igen komoly természetű fogyatkozásoktól. Nálok is felhangzik néha a személyeskedő hang, mint a theologusoknál. : i) Súlyosabb megítélés alá esik azonban az a zűrzavar, amely felfogásukban észlelhető. Itt még minden forrong s csak készül kialakulni. Megállapodott eredményre alig lehet találni, a holnap feldönti, amit a ma épített. A hány munkás, annyiféle eredmény. Alig van két assyriologus, ki egy és ugyanazt a meggyőződést vallaná a magáénak. A Bábel-Bibelvita e tekintetben felette tanulságos adatokkal szolgál. Ábrahám Hőmmel és Oppert szerint történeti alak, Jensen és Bezold szerint ellenben a monda körébe tartozik. A Hammurabi-dynastiát Hőmmel Arábiából bevándorlottnak állítja, Jensen pedig azt bizonyítja, hogy a dynastia minden bizonynyal babyloniai eredetű. Jeremias és Weber teljes igazságnak tartják, hogy az egész sémi világot egykor a mythologisáló schéma irányította a maga gondolkozásában, Bezold viszont gúnyolódva beszél azokról, akik el akarják hitetni, hogy ez a schéma egy időben csakugyan megvolt és nemcsak egyes tudósok képzeletének szüleménye. Hőmmel szerint a teremtésmythosban szereplő Tihámat sárkány, amelyet ily alakban is ábrázoltak a domborműveken; Jensen ellemben azt'vitatja, hogy a Tihámat asszony, akinek semmi köze az emlékeken előforduló sárkányképekhez. Ε néhány kiragadott példa is eléggé bizonyítja, menynyire chaotikus még sok minden az assyriologia mezején. Hogy ennek folytán az onnan jövő állítások csak nagy óvatossággal acceptálhatők, azt talán felesleges hangsúlyozni. Nem kerülheti el a figyelmet az a bátorság sem, amelylyel egyes assyriologusok uj tudományos igazságokat forgalomba hoznak. Másutt az a divat, hogy előbb éveken át a tudósszobában cursálnak az eredmények s csak miután hitelességűk ki van próbálva lépnek a nagyközön4) Kittel, der Babel-Bibel-Streit 20. old. 2) König 57. old. 3) Oppertnél és Hommelnél.
