Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
A Bábel-Bibelvita. IV. Hornyánszky Aladártól
258 Hornyánszky Aladár. jellemzők a theologus Delitzschre az olyan kijelentések, hogy a kinyilatkoztatás tagadása semmi veszedelmet sem foglal magában a keresztyénségre nézve (II. 38.), és hogy az emberiség nem is „érdemel" személyes isteni kinyilatkoztatást, mert nem őrizte meg híven a dekalogusnak eredeti formáját. (II. 20.) De jellemzők azok az ellenmondások is, amelyekbe lépten-nyomon keveredik. Első felolvasásában oly megjegyzést tett, a melyből azt lehetett következtetni, hogy Delitzsch szerint a zsoltárok s a próféták iratai nem tisztán emberi produktumok. (I. 44) Második felolvasásában e concessióról még csak hallani sem akar, de azért ugyanez összefüggésben hangsúlyozva kiemeli, hogy külön kell választani Jónás könyvében az emberi formát a nem emberi tartalomtól (II. 16.). Egy helyen maga is Istennek a történetben való kinyilatkoztatása mellett foglal állást, néhány sorral lejjebb azonban ép az ellenkezőjét mondja. (II. 44.) Delitzsch nagyokat botlott és ezért nagyon kellett bűnhó'dnie. De a theologusok is rászolgáltak az erős szemrehányásra. Ők is magas mértékben hibásak, hogy a vitáról oly deprimáló képet nyer a szemlélő. Ami különösen felötlik, az a körülmény, hogy a theologusokat láthatólag váratlanul érte a nem is sejtett zivatar. Nem azért, mintha a Delitzsch tárgyalta kérdésekről sohasem hallottak volna. Az assyriologiának eredményei elől nem lehetett elzárkózni s minden ó-test.-i kutató kötelességének is tartotta, hogy tudomást vegyen az ékiratos emlékekről s azoknak parallel adatait az ÓT. adataival egybevesse. Csakhogy e munkánál a ó-test.-i kutatók pusztán az átvevés kényelmes munkájára szorítkoztak, ahelyett, hogy maguk belemerültek volna az assyr-babyloniai forrásokba s ott saját szemeikkel győződtek volna meg az igazságról. Hosszú idő múlt el és e könnyelmű eljárás teljesen kielégítőnek és veszélynélkülinek látszott. Egyszer mégis beköszöntött a pillanat, amikor a gondtalanság megboszúlta magát. Midőn arra került a sor, hogy az assyriologusokkal birokra keljenek, az ó-test.-i theologusok között alig akadt egy-kettő, aki az ékiratos forrásokat eredetiben csak olvasni is tudta. Kínos zavarba ejtette őket Delitzschnek a Jahvenévről és a babyloniai monotheismusról előadott újdonsága. Meg kellett várniok, míg az assyriologusok nyilatkoznak, hogy ehhez fűzzék azután a magok Ítéletét. Tanulságos illusztrátiója e vergődésnek az ami König, Bibel u. Babel 44—55.oldalán olvasható. Azellenséget hető. Tudnia kell vala. hogy Schleiermacher és főleg Rothe Richárd óta a theologiáha egészen más felfogás hatolt be és érvényesült mind jobban és jobban. Ε felfogás szakított a kinyilatkoztatás és írás azonosításával és ennek folytán az írásnak úgynevezett szó szerinti inspirátiójával, de annál nyomatékosabban ragaszkodik ahhoz a meggyőződéshez, hogy Isten a történet nagy eseményeiben, népének nagy szellemeiben jelentette meg magát különös módon." (5. 6. old.)
