Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
A Bábel-Bibelvita. IV. Hornyánszky Aladártól
254 Hornyánszky Aladár. Második felolvasásában, midó'n a szenvedély már ugyancsak magasra hágott s midőn ő támadóként fordult üldözőivel szembe, egyik baleset a másik után éri saját szerencsétlenségére, ellenségeinek örömére. Hogy az ó-test-i próféták anthropomorphistikus gondolkozását jellemezze és uj példát szolgáltasson a babylon-izráeli közösségre Hab. 3 4-re hivatkozik, ahol szerinte Jahve „oldalán szarvakkal" jelenik meg „a fenség, erő és győzedelem symbolumával" (II. 31.). Ha figyelemre méltatja a parallel sort, bármely commentárban vagy fordításban utánnanéz, rövidesen meggyőződhetik, hogy e helyeken nem szarvakról, hanem sugarakról van szó, amely értelme a qrn gyöknek Ex. 34-ből eléggé ismeretes. Nagy járatlanság jele, hogy a qara be-sem-et Delitzsch „prédikálás"-sal fordítja. Az ÓT szerint már Abram Jahve nevében prédikált — mondja II. 29. Az ó-test.-i kutató úgy tudja, hogy ez a közönséges, gyakran ismétlődő héber kifejezés az Istenségnek hívását, az Istennévnek a kultikus cselekményekkel kapcsolatos említését jelenti és semmikép sem a prédikálást. Rosszúl ismeri Delitzsch az ó-test.-i szövegeknek természetét is, ha azt reméli, hogy az assyriologia az ó-test.-i szövegkritikát új irányba fogja terelni. Az elfajult conjecturálás és emendálás helyébe a türelmes megérteni törekvés fog lépni, mert már eddig is az assyr-babyloniai nyelvkincs számos oly pontot megvilágíthat, amelyek most corrigálásnak tárgyai. (II. 14.) Hogy egyes szókra az assyr nyelv folyton tökéletesbülő ismerete uj fényt fog vetni, remélhető és örvendetes. De hogy az a sok corruptela, amely az ó-test.-i szövegek hosszú és változatdús történetén át a szt. iratokba jutott, csakugyan megvan és hogy az az assyriologia révén sem fog eltűnni, sem megoldódni, szintén kétségtelen. Egyik kellemetlen lapsusba mulattató komikum is vegyül. Delitzsch a nála megszokott pathetikus hangon leczkézteti Mózest, hogy a hagyományt nem őrizte meg úgy, amint illett volna. „Mi tudósok, írja II. 21. oldalán, súlyos hibául róvjuk fel minden társunknak, ha az egy tetszés szerinti embernek, akár egy pásztornak feliratát csak egyetlen egy betűben is pontatlanúl vagy hamisan közli és Mózes nemcsak megváltoztat egyes szókat, áthelyez egyes mondatokat, de még hosszú szakaszokat is másokkal helyettesít." És ugyanez a Delitzsch öt oldallal később (II. 26.) az 5. parancsolatot lo tiqtol formában citálja, ami az ÓT-ban sehol sem fordul elő. Ex. 20 l 3-ban, Dt. 5 I 7-ben is lo tircach áll.— De ezek csak egyes adatok, melyek nem nyomnak túlsókat a latban. Fontosabbak az általános szempontok, az érzék, az arravalóság, a képzettség és judicium kérdése. Delitzsch felolvasásainak legjelentősebb része a vallástörténet körében mozog.'El lehet várni, hogy e téren mindenkép otthonosan érzi magát. Valójában azonban Delitzschnél a vallástörténeti érzék és képzettség egészen hiányaik. Nem tud belehelyezkedni elmúlt viszonyokba, melyek mások
