Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Lapszemle

238 Lapszemle. 237 kulcsa. Ez individuálismus egyrészt arra vezetett, hogy az emberi nem egysége és nevelésének czélja nem domborodik ki eléggé Martineau rendszerében, másrészt arra, hogy ethikai elvei a deismus mezejére tértek vissza. Isten állandóan ő nála mint az ember énjével szembenálló másik én vagy személy szerepel. „Az erkölcsi törvény egy a tulajdon személyiségünkre nézve idegen tekintély által kényszeríttetett reánk, nyilvánvalólag nem azért hogy bírálgassuk, hanem csupán a végre hogy engedelmeskedjünk vagy ne engedelmeskedjünk neki". Más helyen azonban Martineau Istent a „lelkek lelke" nevével és fogalmával ruházza fel. Utóbbi határozott ellentétben van azzal a másik képzetével, hogy az Istenség az emberre nézve idegen felsó'bb személy. Martineau valójában Istent kétfélekép képzeli: mint egy más felsó'bb personalitást (héber vagy deistikus nézet) és mint a lelkeknek lelkét (igazi keresztyén felfogás), aki, „mint végetlen valóság, magában foglal minden véges létet, immanens absolut, aki fokozatosan kinyilatkoztatja szellemét az igaz és szép, az igazságosság és szeretet ideáljaiban." Ez eszmében áll a theismus profétája és szentje vallásbölcsészetének igazi lényege s ez az emelkedett szellem ád maradandó értéket az ó' munkásságának. Igazi mestermű az a 20 lapnyi dolgozat, melyet „A buddhismus mint élő eró'

J cz. a. irt T. W. Rhys-Davids a Buddha vallásnak jelen állapotáról és jövó' kilátásairól. Ama helyes alapelvből indulván ki, hogy a mely körülmények segítették gyors elterjedéshez a buddhismust a múltban, ugyanazok lehetnek sikerének zálogai a jövőben is: elsőbben a Buddha vallása létrejövetelének előzményeit s közkedveltségre jutásának külső és belső okait adja elő. Az éghajlati és népviszonyok, a társadalmi s vallási osztályok és rendszerek mind befolyással voltak az új vallási és ethikai systhema létrejövetelére. A brahminok ritualisták voltak csak s nem is számítottak arra, hogy erkölcstanítókul tartsa őket a nép. Ezért a valláserkölcsi téren a vezérszerepet nem ők, hanem a nagy számmal levő vándor vallásos testvériség tagjai vitték s ezek köréből indult ki a reform-mozgalom is. Ε bikksukhoz fordultak tanácsért, enyhületért a lelkiekben király és koldus, herczeg és közember, nem egyszer maguk a brahminok is. Lemondván e világ örömeiről, remete életökkel s a doktrínákba való elmélyedésükkel egyaránt vonzó hatást gyakoroltak. Ekkor már átalakult a köztudatban a régi szélisten, Yaruna; a πνεύμα άγων mássá, Brahma lett belőle, kinek lélekzete, Atman, — az ember lelke. „Az egész világ Atmanból áll; ez a reális ez a lélek, — a mi te vagy, oh ember!" Ezek az eszmék s a különféle animistikus elméletek biztosítottak positiv eredményt az én-ről s a lélekről való különös buddhista álláspontnak. Elősegítette a sikert a sociális fejlődés is. Ekkor még nem lehet kasztrendszerről szó, csupán társadalmi praeeminentiáról. Elméletben megvan már a brahmini intézmény s tanítják is a brahmini iskolák az őket megillető kiváltságokat, de ez óhajtott praeeminentiájukat nem ismerték