Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

A „Héberek Evangéliuma." Baffay Sándortól

A „Héberek evangéliuma." 233 Grabe volt az első (Specilegium SS. Patrum 1698), aki a Héb. Ev. kérdését felvetette. De a töredékeket még nem vonta be az evangéliumok kritikájába, csak az elnevezéseknek igyekezett magyarázatot adni oly módon, hogy a sec. XII. apóst, az eredetet, a sec. Hebr. az olvasókat, a sec. Math, a kiadót vagy fordítót jelzi. Lessing (Neue Hypothese etc. 1784) mondotta az evangéliumot első ízben a mai synoptikus evangéliumok forrásának. Eichhorn (Einl. in d. Ν. T. 1805) az elveszett ősevangélium egy kiadásának tekintette a Héb. Ev.-t, s ezzel Schleiermacher (Versuch über Lukas 1847) felfogása útját egyengette. Weber (Neue Untersuchung etc. 1806), majd később Schnekenburger (Ueber d. Ursprung d. ersten Ev. 1834.) és Schwegler (Nachap. Zeitalter 1846.) Lessing nézetét támogatta, míg Gieseler (Hist. krit. Versuch etc. 1818.) teljesen értéktelennek mondotta az evangéliumot. Vele szemben Olshausen védte az evang. értékét és eredetiségét (Nachweis der Aechtheit sämmtl. ntl. Schriften 1832). Míg de Wette (Lehrbuch der hist. krit. Einl. in d. Ν. T. 1832.) s késGbb Frank (Stud. u. Krit. 1848.) és Delitzsch is (Zeitschr. f. d. luth. Theol. u. Kirche 1850.) azt vitatta, hogy ez egyszerűen csak a görög evangéliumok fordítása. Credner (Beiträge etc. 1832) és Bauer (Krit. Unters. 1847) azt tartotta, hogy a Héb. Ev. nem egy bizonyos munka volt, hanem általában a zsidókeresztyének körében kifejlett hagyományt kell azon értenünk, a melynek sokféle irásos formája volt. Ezek egyike az u. n. Héb. Ev. is. Ebrard (Wiss. Kritik d. ev. Gesch. 1845) úgy mint Bauer és Bleck (Beiträge etc. 1835.) is, a héber Mátéval, tehát a Papiasféle Logiával azonosítja ezt az evangéliumot, a mely a Máté-féle munka egyik kiadása. Anger (Leipz. Universitätsprogramm 1862), Weizsäcker (Unters. d. ev. Gesch. 1874.) és Reuss Gesch. d. heil. Schriften Ν. Τ.) fordításnak tartja ugyan szintén ezt az evangéliumot, de beismeri, annak roppant értékét és nem kisebbíti. Már sokkal kedvezőtlenebbül ítélnek felette s korcsmunkának tartják Ewald (Jahrb. d. bibi. Wiss. 1854.), Strauss (Leben Jesu 1864.), Keim (Gesch. Jesu von Nazara 1867.) és Volkmar (Die Religion Jesu 1857. és Ursprung unserer Evangelien 1866). Legújabban Hilgenfeld vitatja, hogy ez az evangélium képezi a maiak alapját, s míg Gla (Originalsprache des Mt. ev. 1887) azt állítja, hogy a Héb. Ev. csak a héber Máté egyik átdolgozása, addig Harnack (Dogmengesch. 1886.) és Handmann (Das Hebr. Ev. 1888.) teljesen önálló munkának tartják azt. A vitát Resch (Agragha. 1889.) élesíti ki, azt állítván, hogy a Héb. Ev. azonos