Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. Dr. Masznyik Endrétől

202 Dr. Masznyik Endre. tené. Ha igy volna, akkor egy szavunk sem volna mellette, akkor mint minden hitetlen irányzat ellen, ugy az unitárismus ellen is harczra kellene szállnunk. De hát ama vádból — lesz alkalmam részletesen kimutatni — egyetlen sző sem igaz. Az unitárismus, mint egyház (hangsúlyozva mondom: mint egyház) ép oly positiv hívő ev. protestáns közösség, mint akár a lutheranismus vagy kálvinismus. A hitelvek szempontjából köztünk köztük épen semmi különbség. Miben van hát? Abban, hogy az unitárismus, mint egyház, a közös hitelvek alapján a reformácziót egy lépéssel még tovább folytatta vagyis a folytonos haladás elvét teljes határozottsággal érvényesítve s a szabad kutatás és személyes meggyőződés jogát a hitelveken kivül semmi mással nem korlátozva s a hagyományozott emberi tanokat vagy mondjuk igy a dogmákat pusztán történeti emlékeknek tekintve a Szent-írás alapján az ev. prot. egyház dogmáit is korlátlan kritika alá vetette. S e kritikának főeredménye az ő specifikus, őket minden más ev. protestáns felekezettől, qua egyházi közösségtől megkülönböztető istenegységi tanuk lett. Ha a tan vagy mondjuk igy: ez unitárius dogma megint a Krisztussal és a Szent-Lélekkel való leszámolást és szakítást jelentené, úgy kétségkívül igazuk volna azoknak, a kik őket nem tekintik ev. protestánsoknak, sőt keresztyéneknek sem. De lesz alkalmam kimutatni, hogy az unitárismus s épen a magyar unitárismus, mint egyház (és ezt szintén hangsúlyozva mondom: mint egyház) semmitől sem áll távolabb, mint az üdvoeconomiai Szentháromság tagadásától. A mit a magyar unitárismus tett, az semmi más, mint hogy megint csak hitelvei alapján alapos kritika alá vetette az Athanasiusféle Szentháromsági dogmatikai formulát és mint a Szent-írással ellenkezőt, a metaphysikai Szentháromságot elvetette, de ugyanekkor teljes határozottsággal állást foglalt a bibliai Szentháromság mellett. S e kritikát gyakorolva'egy hagyományos emberi tan vagyis dogma felett (mert ki merné azt közülünk állítani, hogy a dogmákat a zsinatokon maga a Szent-Lélek formálta?) csakis az eredeti|ev. protestáns hitelvhez maradt hű, a mely Luther és az ev. egyház fogalmazása szerint így hangzik: negative: elvetünk minden dogmatikai traditiot; positive: egyedül a Szent-írás (sola scriptura sacra) vagyis Isten Igéje (verbum Dei) foglalja magában a hit czikkeit! Nézetem szerint az unitárismus voltakép nem tett tehát egyebet, csak hogy mint egyház is tovább folytatta Luther és a reformátorok munkáját. Luther és társai reformálták azokat a dogmákat, a melyek legközvetlenebbül sértették az igazi kegyes keresztyén tudatot, — közelebbről reformálták az anthropologiai és soteriologiai dogmákat. Az athanasianumnak s általán az