Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

A Bábel-Bibelvita. III. Hornyánszky Aladártól

A Bábel-Bibelvita. 175 nép előtt Isten csakugyan kijelentette magát. Itt Istent közelebb érezték, jobban ismerték, mint bárhol másutt a régi Keleten egészen a mi Urunk a Jézus Krisztusig! A régi izráeliek a kulturának sok ágában a babyloniaiak alatt állhatnak, a vallás terén messze túlszárnyalják őket: Izráel a kinyilatkoztatás népe és az is marad!"

1) Az assyriologusok a vitában távolról se vettek oly nagy számmal részt, mint a theologusok. Nem is tehették volna. Az assyriologia művelői a meglepő fellendülés daczára is oly kevesen vannak, hogy az ó-test-i kutatók impozáns gárdája mellett mondhatni elenyésznek. Németországban több olyan egyetem van, amelyen az ó-test-i szakot három sőt négy tudós képviseli, míg az assyriologiának tanszéke sincs. Nem szabad tehát megütközni, ha a Bábel-Bibelvitában átlag tíz theologus nyilatkozatára csak egy assyriologus nyilatkozata esik. Aránylag csekély számoknak következménye, hogy amit e kis csoport egyes tagjai a részletekben előadnak, azt csakis saját személyökkel fedezik. A külömböző vélemények mögött nem áll egy egész párt, amely annak külsőleg súlyt és tekintélyt adna. Mindenki a maga nevében beszél és maga felelős kimondott szavaiért. Ki őket ismertetni kívánja, egyes személyekkel kénytelen foglalkozni és nem egész körökkel, melyeknek felfogása egyező és összevágó. Egyike az elsőknek, ki közülök megszólalt, Jeremias Alfred, a lipcsei Luthertemplom lelkésze és régi kutatója a babyloniai emlékeknek. Brosürája

2) polémia nem Delitzsch, hanem König és Budde ellen. Előbbi külömböző röpirataiban egyrészt az assyriologiának hitelét és megbízhatóságát igyekezett aláásni, másrészt azonban a babyloniai astrologiában és mythologiában oly járatlanságot tanúsított, amit nem lehetett szó nélkül hagyni; utóbbi a Keilinschriften und das Alte Testament 3-ik kiadásának megjelenése alkalmával élesen tiltakozott a panbabylonismus ellen, „amely óriási öklét ráteszi az ÓT-ra és összeomlással fenyegeti mindazt, amire, mint az ÓT-tól nyert tulajdonunkra, idáig büszkék voltunk". Az említett két ó-test-i kutató tévedéseinek helyreigazítása, botlásainak corrigálása a főczél, amelyre Jeremias törekszik. A tárgyalás folyamán azonban Delitzsch felolvasására is rátér és az itt elmondottakról szóló véleményét is közli. Mint többi assyriologus collégái, Jeremias is hangoztatja, hogy Delitzsch elhamarkodottan koczkáztatott meg nem egy állítást. Ha Delitzsch azt mondja, hogy a sabbath- illetőleg vasárnapi nyugalomban rejlő áldást Babyloniának köszönhetjük, úgy meszszebb megy mint szabadna. De az összefüggés valójában megvan. „Arról szó sem lehet, hogy Babyloniában azt sikerült volna ') 37. old. a) Im Kampfe um Babel und Bibel. 1903.