Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Lapszemle
144 Lapszemle. maga Lukács vitte bele a szövegbe. Más tételt is felállít Zim., nevezetesen azt, hogy minden kanonikus görög evangéliumunk aram nyelvű eredetit tételez fel. — A tanulmány igen érdekes és komoly. Alapos megfigyelésen nyugszik és sok tekintetben indítást is ád a tanulmányozásra. Hogy Jézusnak apa nélkül való fogantatása eszméjét csak Lk. vitte volna bele az evangéliumba, azt bebizonyítani lehetetlen mindaddig, míg az ősevangélium kérdése tisztázva nem lesz. Ez pedig most már ismét a hypothesisek útjára terelődött. Zim. megkísérli a Lukács rendelkezésére* álló források megjelölését is. Ezek volnának AQ = a legrégibb forrás, amelytől megkülönbözteti a KQ = a gyermekről szóló forrást. Ezeket kiegészítette a ActQ =• az Ap. Csel.-nek a forrása. Ez a forráselmélet már csak azért sem állhat meg, mert az AQ és KQ elkülönítése sem okvetlenül szükséges, de főkép mert az ActQ egy egészet semmikép se képezhetett, vagy pedig azonosnak kellett leunie a mai szöveggel. A források kérdésének tisztázása szerintem még nincsen kellőképpen előkészítve, ezért nem is mozoghat más, mint a hypothesisek terén. Dürselen Ρ. Berlin. „Die Taufe für die Toten 1. Kor. 15, 2 9. Az eddigi összes magyarázatokat helyteleníti s egészen új módját mutatja a megoldásnak. Az egész kérdést a keresztségnek Rom. 6-ban lévő értelmezése alapján oldja meg. Pál, amikor azok elleu harczol, akik magában a gyülekezet kebelében élve tagadták a feltámadás valóságát és lehetőségét, az elvi, theologiai okok után és mellett most a keresztséget magát hozza fel bizonyítékul. Aki megkeresztelkedik, az örök élet és a feltámadás reményével teszi azt. Mert a keresztség a Krisztus halálába való keresztelkedés. Meghalunk abban az ó embernek és élünk az újnak, az örök életre. A keresztség tehát fordulópont a halálból az életre. S most kezdődik a 29. vers, amelynél a gondolatmenet a következő : Ha nem hiszitek, hogy van feltámadás, akkor ugyan minek vetették magukat alá a keresztségnek azok, kik megkeresztelkedtek? Talán, hogy a halottak birodalmát népesítsék ? Bizony nem, hanem az életre! Igeu de ha egyetlen halott sem kél új életre, minek keresztelkedtek meg ? A 30-ik vers Dürselen szerint magában foglalja a 29. vers utolsó két szavát is, tehát Pál maga is ekkép hivatkozik a saját fáradozásaira. Mi is talán a halottak érdekében tennők ki magunkat annyi veszedelemnek ? Bizony nem, hanem mert életre számítunk a feltámadás után. — Miként látjuk, a magyarázat minden tekintetben megnyugtató s pusztán csak az interpunctio megváltoztatását kívánja s akkor az exegetáknak ez a megoldhatlannak tetsző helye mindjárt világos lesz. Dürselen pontozásában a szöveg így hangzik: 29· έ η εί τ ι ποιήσονβιν ο'ι βαπτ ιζόμενοι ; ν tri ρ των νεκρών ; ει ολως νεν.ροί ην·/, εγείρονται, τί ν.αί βαπτίζονται ; 3ο· νπέρ αυτών τί ν.αί ημείς ν.ινδινείομεν πασαν ίίιραν· Az egész rendben is volna így, csak a νπερ αυτών feltűnő
