Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Fábri Gergely naplója. Payr Sándortól
128 R a ffa y Sándor. „Végre 11 órakor megérkezett dr. Joch, az akadémia rektora és elkezdte tovább folytatni az examen fonalát. A cselekedetek könyve 10. r. 35 versét adta eló'mbe, amely helybó'l a pelagianusok, naturalisták és más ilyenek értelmezése szerint azt akarta bizonyítani, hogy a pogányok csupán kegyességük és tisztán isteni félelmük által is üdvözülhetnek a Krisztusban való minden hit nélkül. És pedig bizonyítani akarta ezt 1. Cornelius példájával, 2. az ó-szövetség példájával, melyben egyedül a zsidók alkották az igaz egyházat, a többi összes népek pedig csak nem kárhozhattak el mindnyájan; és 3. a Zsid. levél 11. r. 6. versével, mintha ott olyan hitről volna említés, melyet tisztán Istenre és nem a Krisztus érdemére vonatkozónak mondanak. „Végül a pápaság történetéből adott fel némely kérdéseket, annak felosztását és másokat." Ε feljegyzésből látjuk, hogy Fábri papi vizsgálata Wittenbergben eléggé szigorú volt. Legalább is két óráig tartott s a kérdések, melyeket ó- és újszövetségi exegesisből, dogmatikából, polemikából és egyháztörténelemből hozzá intéztek, nem voltak könnyűek, só't részben eléggé fogósak. Április 3-án avatták lelkészszé kézrátevéssel 4-én volt az aláírás és eskütétel. III. A 24 éves felavatott ifjú lelkész jól végezvén dolgát, örömmel sietett vissza hazájába, új állomására Győrré, a hol őt már várva várták. Április 7-én indult el Wittenbergből és május 6-án irja naplójába: „Perveni feliciter Jaurinum ad ecclesiam carissimam." A napló további jegyzetei már nem csak Fábrira, hanem a győri evang. gyülekezetnek történetére nézve is fontosak. Május Í4-én ; pünkösd harmadik ünnepén prédikált először. 16-án iktatták be conrectori hivatalába, mely a mai gymnáziumi tanári állásnak felelt meg. 24 én végezte a keresztség szent cselekvényét először, Újvári Ferencz, városi polgárnak leányát, Évát keresztelvén meg, a kinek egyszersmind a keresztapjáúl is meghívták. Mindjárt az első hetekben igen keserű tapasztalatokat szerzett az ifjú káplán és conrector a gyülekezetnek akkori szorongatott viszonyai között. Még május 30-án ugyanis vármegyei biztosok jöttek Győrré és Torkos András lelkésztől a templomkulcsok kiadását követelték. Az így meglepett lelkész azonban azt válaszolta, hogy ő ezt nem teheti, mert ő csak szolgája az egyháznak s közölnie kell a dolgot a gyülekezet patronusaival. Majd 15 napi halasztást kérvén Torkos, a küldöttek önkényt eltávoztak. Azonban a 15 nap letelte után is kegyelmesen eltávolított az Úr minden veszedelmet a győriektől.
