Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. II. Daxer György dr.-tól

111 Daxer György. Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. und wer an dieses Gewordensein durch den heiligen Geist glaubt, der gibt damit die Praeexistenz im realistischen Sinne preis". Cremer dogmatikai okoskodással akar egy történeti kérdést megoldani, ami a hit, módszer és kritika felfogásában igen nagy ellentétre mutat a két tábor közt, melyet Harnack füzete 2. részében akar feltüntetni. Ezen II. részben bonczolgatja Cremer alapelvi tételeit, melyeket füzete minden része elején felállított. Cremer 1. tételével szemben, hogy az apostolikumi vitában nem a történeti kutatás eredményeiről van szó, hangsúlyozza, hogy igenis azokról van szó. Mert azok a kérdések: vájjon tartozik-e a mennybemenetel az eredeti apostoli hirdetéshez; vagy: mily alapokon nyugszik az a hagyomány, hogy Jézus nem József fia, történeti kérdések, melyeket csakis történeti úton lehet megoldani. Azért Cremer tételével szemben ő azt állítja fel, hogy az apostolikum körüli vitában a történeti kutatás jogáról van szó, hogy azt az egyházban elismerjék. Cremer 2. tételét, hogy azt a kérdést: ki és mi Jézus, nem lehet a történeti kutatás útján eldönteni, veszedelmes, csak félig igaz mondatnak nevezi. Szerinte csak az igazi, a történeti Krisztus segíthet rajtunk. És ha kételkedünk, csak a történet mondhatja meg, melyik a történeti Krisztus. Persze, hogy Krisztusban Urunkat megtaláljuk — erre nem való a történeti kutatás. Ezt csak a szent lélek segítségével érjük el. A szent lélek meg az ige által hat, amelyet azonban tisztán és igazán kell hirdetni. Ma ez a kifejezés „tisztán és igazán" annyit jelent, mint „történetileg megbízhatóan". Ezért van szükségünk a kritikára. Cremerével szemben Harnack ezt a tételt állítja fel: Azt a kérdést: ki és mi Jézus, csak a történeti kutatás döntheti el, de az a meggyőződés, hogy a történeti Jézus megváltónk és Urunk, nem a történeti ismeret folyománya. Végül Cremer 3. tételével kapcsolatosan fejti ki Harnack nézetét Krisztus személyének titkáról, amely szerint nehéz erről sokat mondani. Eszünk és phantasiánk képtelenek arra, hogy megfogják. Ugyanis „a vallásban nem lehet mindent kifejezni, mert az élet és ezen benső életünk jó része önmagunk eló'tt is rejtély marad." Harnackhoz közel áll, ámbár a történeti kérdésekben nincs vele mindenütt egy véleményen, Kattenbusch. Az ő czikkeit, melyek a Chrl. Weltben (42—45. sz.) megjelentek, még Schrempf esete alkalmából írta és azután egy utószó kíséretében külön füzetben is kiadta. Kattenbusch kijelenti, hogy az apostolikum történetének tanulmányozása csak fokozta nála annak tisztelését és becsülését. „Ich vermag mich des Apostolikums zu freuen, állítható, hogy itt ellentmondás áll fenn. L. pld. Frank Syst. d. Wahrh. II. köt. 109. sk. lapokon.