Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. II. Daxer György dr.-tól

109 Daxer György. Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. hatja, de meg sem döntheti. Ha a történeti kutatás nem mondhatja Krisztusról a döntő szót, akkor meg kell engedni, hogy ezen kérdés eldöntése: ki és mi a Krisztus, lényegesen befolyásolja a történeti kutatás eredményét. így tehát az apostolikumi vitában a Krisztus istenségéről van szó; azon kérdések, melyeket Harnack előtérbe tol, csak előcsatározások. A III. rész azt fejtegeti, hogy „ha az a tulajdonképeni kérdés, ki és mi a Krisztus, akkor annak eldöntése szerint igazodik a symbolum kritikája is". Olyan felfogás mellett Krisztus istenségéről, milyen Harnacké, természetes, hogy a hitvallás neki egyrészt sokat, másrészt keveset mond. Ő természetesen Jézus életének és működésének leírását szeretné abban látni. De a 2. hitágazatban nem hiányzik semmi lényeges rész az őskeresztyén igehirdetésből. Úgy, amint van, jobban felel meg az apostoli prédikácziónak, mint olyan hitvallás, milyet Harnack követel, mert a legnagyszerűbb objektivitással reprodukálja az apostoli hirdetést. A IV. befejező rész végre azon szükségről (Notstand) beszél, melyet Harnack emleget. De ezen szükség oka nem a hitvallás és korunk történeti gondolkodásmódja közti különbségben, hanem abban rejlik, hogy az egyház kénytelen a hitélet és azon alapuló ismeret dolgában kevésbbé érett szolgákkal beérni anélkül, hogy a hitvalláshoz való hűség követelményét elejthetné. Jövendő szolgáit senki el nem zárhatja a kor szellemének behatásától. Az, hogy valaki keresztyén, még nem dönt abban, vájjon alkalmas-e az egyház szolgálatára. A döntést azoknak becsületességére kell bízni, kik az egyház szolgálatába lépni óhajtanak. Ezt a lelkiismereti kérdést nem lehet az egyházi rend megváltoztatásával megkönnyíteni Az egyházi hatóság erkölcsileg és ne jogilag vizsgálja meg őket, vájjon lehet-e rájuk gyülekezetet bízni. És ha valaki itt elhagyja fiatalkori eszméit, azt csak nagy sértés árán lehet „sacrificio deli' intelleto"-nak nevezni. Az egyházi hatóság kötelessége, hogy a gyülekezet jogát, mely szerint hitvallása meghagyassák neki, megóvja. A gyülekezetet a fiatalság hierarchikus törekvéseinek, amely úgyis csak a szabadság és a tudomány nevében azon erőszakot akar elkövetni, kiszolgáltatni nem lehet. Nagyobb türelmet egy egyház sem gyakorolhat, mint az, amely hitvallásához ragaszkodik. Mert ennek feladása a döntő lépés az intolerantia zsarnokságához. Párhuzamos formulák meg teljesen elvetendők, mert a lelkészt jellemtelenségre nevelik és a gyülekezetet tönkre teszik. Nem marad tehát más hátra, mint elviselni azt a bajt, amit minden időben el kellett viselni. Emberi hatalom azon úgy sem változtathat. Erőszaknak, még a többség erőszakának alkalmazása is végzetessé lehetne. A hitvallás kérdését csak a hitvallás megújításával lehet megoldani.