Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. II. Daxer György dr.-tól

107 Daxer György. Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. s kritikája, hanem a szent ircts magyarázata és kritikája terén keresendő. „Aus solchem volleren und reicheren Inhalt unseres Bibelglaubens folgt mit Notwendigkeit die positivere Art unseres Symbolbekennens. Unserer Stellung zur Biblia sacra entspricht die zur parva biblia (Brenz) zum breviatum verbum (Cassian)." A liberális theologia lapja (a Prot.-V.-Corr. 40. sz.) Harnack utószavának polémiája ellen fordul, melyben neki felel. Harnacknak is oda kellene jutni következtetéseivel, ahol ők állanak, hogy t. i. a hitvallások csak vallásilag és nem dogmatikailag kötelezők. Hogy azonban a különbséget, mely őt tőlük elválasztja, kiélesítse, felveti Harnack a christologiai kérdést. A lap az ellen is tiltakozik, hogy keresztyénségüket „Amateur-Christentum"-nak nevezi. A legfontosabb és legkomolyabb vitairat, amely Harnackkal szemben az apostolikum védelmére kelt, Cremer: „Zum Kampf um das Apostolikum" czímű brosúrája volt. Négy részre oszlik. Az I. rész szerint „az apostolikumért való jelen küzdelemben nincsen szó a történeti kutatásnak sem új, sem egyáltalában valamilyen eredményeiről." Legelőször is kifogásolja Cremer ezen históriai kutatás eredményeinek Harnack által való összefoglalásának több kifejezését. Ezen kritikával mi részletesen nem foglalkozhatunk, ami különben nem is szükséges, mert részben mikrologiai kérdésekkel, Harnack szavai szerint „quisquiliákkal" foglalkozik. Csak kiemeljük a legfontosabb dolgokat. Harnack azon állításával szemben, hogy a 2. század közepén a szent lelket nem személynek, hanem erőnek, adománynak tartották, Cremer arra hivatkozik, hogy az apostolikum tulaj donképen „az apostoli igehirdetés tartalmának monumentális, tömör stílusban (Lapidarstil) való kifejezése". Már pedig azt, hogy az apostolok hirdetése, nevezetesen János evangelioma és Pál levelei a szent lélek személyiségét nem ismernék, még csak be kellene bizonyítani. Azután különösen két fontosabb mondat van még, melyről Harnack azt állítja, hogy nem egyezik az őskeresztyén igehirdetéssel. Ez Jézus mennybemenetelének kiemelése és csudás születésének állítása. Ami az elsőt illeti, Cremer kimutatja, hogy Harnack érveit, melyeket abból merít, hogy a mennybemenetel nincs Máté evangeliomában és az I. Cor. 15. fejezetében külön megemlítve, hogy a Barnabásféle levélben a feltámadással egy napra esik, míg mások szerint 18 hónappal később volt, nem bizonyítják, amit akar. „Nem történeti kutatásnak, hanem bizonyos elveken nyugvó kritika eredménye [Harnack nézetq], hogy [,,a legrégibb hirdetésnek"] „több aktusra való differenczirozása" későbbi időbe esik". A második mondat még fontosabb és Harnack is erre helyezi a fősúlyt. Kijelenti, hogy e mondat: ,,születék szűz Máriától" nem tartozott az evangeliom eredeti alakjához. Harnack öt érvéről, melylyel ezt bizonyítja, azt mondja