Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Jakab levele zsidó vagy keresztyén irat? Raffay Sándortól

Jakab levele zsidó vagy keresztyén irat ? 97 lehetne mutatni azt is, hogy indus vagy perzsa iratok egyes mondásaiból készült s eredetileg indus vagy perzsa irat volt. Sajátságos jelenséget észlelhetünk most a theologiai tudományok egész mezején, de különösen az exegetikai theologia körében. Több mint félszázada annak, hogy a hypothesis-gyártás leleményességnél egyebet alig kivánó munkája mind hatalmasabb arányokat ölt. Bár ez irányzat mindig komoly kutatás mezébe szeret öltözködni s a komolyság és meghódolást követó' tekintély igényével lép fel, mégis könnyen felismerhető' az eredendő' bűne : túlságosan felszabadítja az egyéni önkényt, a szabad tetszést és a merész csapongást. De nem ebben van az irányzatnak a fő baja. Elvégre minden túlzásban van igazság is, minden félszegségben rejtőzködhetik tiszteletre méltó komolyság is. A nagy igazságok csak sok apró tévedés átszűrődése után maradnak vissza. Ezért a tudományos kutatás terén minden próbálkozás jogosult, mert azoknak olyan a természetük és a jelentőségűk, mint a bányászatnál a próbafúrásoknak. A kik a tudományos igazság megismerésének és kikutatásának nehéz munkájában fáradoznak, azoknak sokszor hosszú évek küzködése csak próbafúrásnak bizonyul. De ezekre is szükség van. Ha másért nem, azért, mert megmutatják az irányt, merre nem érdemes menni, merre nem találunk kívánt eredményre. A baj ott kezdődik, ha egy-egy hypothesist megdönthetlen igazságnak akarunk tekinteni és a közvéleményre ráerőszakolni. Ebbe a hibába esett Spitta is ezzel az ő hypothesisével. A mi elsőbb is az 1, j. és 2,

x. fönt megjelölt szavainak törlését illeti, azokat igazoltaknak semmikép se tarthatjuk. Hogy azok nélkül a szöveg sokkal simább és érthetőbb volna, az nem dönt a szavak oda nem tartozásának a kérdésében, mert ez alapon az újtestamentum sok más helyét is, a melyet mostani alakjában nehézkesnek találunk, törülni volnánk kénytelenek. Nem akarom itt érvényesíteni, mert hiszen nem ezen a ponton dül el e kérdés, de fel lehetne hozni Spitta ellen a hermeneutika amaz alapszabályát is, hogy a szöveg elbírálásánál ép a nehezebb szöveget kell eredetinek tekintenünk. Mert azt a törekvést, a mely egy nehezen érthető helyet könnyíteni óhajt, érthetőnek és természetesnek találja mindenki, de hogy egy könny en érthető helyet összebonyolítson, ez érthetetlen volna. De Spitta ép arra alapítja ebbeli nézetét, hogy a felekezeti érdek vezette a szöveg átalakítóját. De min alapul most már ez a feltevés? Puszta sejtésen. Igen, de a sejtésből komoly tudományos következtetéseket levonni nem szabad. Akkor volna csak a Spitta feltevésének igazán komoly alapja, ha volna valahol akár eredetiben, akár fordításban legalább egy kézirat, a melyben az ő véleménye szerint közbeszúrt szavak hiányoznak, vagy ha az eredeti zsidó iratnak valahol ha nem is teljes szövegét, de legalább egy kis töredékét meg tudnák Theol. Szaklap. II. dvf. 7