Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

János követsége Jézusnál. Masznyik Endre dr.-tól

16 hatalmánál fogva egyszerre, gyorsan, mint a világ bírája ítélettel kapcsolatban felállítja országát. Ezt tudva, kérdjük immár, hogy megfelelt-e János e vára­kozásának Jézus működése? Semmiképen. Jézus nem mint erő­szakos. hanem mint szelid nagyság jár kel a nép között; rej­tőzködik ; éppenséggel nincs szándékában, hogy magát mint Messiást proklamálja. Ő országát nem egy erőszakos hatalmi ténynyel, hanem lassanként terjeszti s ez országnak semmi köze a zsidók érzéki messiási országához. De ne mi. Jézus maga döntse el a közte és János között való viszony dolgát. S el is dönti. Olvassuk csak tovább a történetet. Mikor a követek el­távoztak, Jézus megszólal s elmondja a nép előtt, mit tart ő Keresztelő Jánosról. „Mit mentetek ki — kérdi — látni a pusz­tába?" Más szóval: mit gondoltok, hogy a pusztában fellépett Keresztelő János ki és mi volt ? Talán szélingatta nád, azaz egy olyan ember, a kinek nincsenek határozott elvei, hanem ma így, holnap meg ugy viselkedik; ma engem Mesiásnak tart. holnap pedig már bizalmatlanságot szavaz? A feleletet maga Jézus nem adja meg, de kétségtelen, hogy már a kérdés feltevése magában foglalja a tagadó választ. Keresztelő János nem ingatag jellem. De — folytatja tovább — talán mást kerestetek ott. kerestetek gyengeségbe öltözött embert, azaz valami puhálkodó élvvágyó kéjencet? Erre a kérdésre maga a Mester adja meg a tagadó választ. A puhálkodó buják nem a pusztában, a nélkülö­zések színhelyén, hanem a királyi udvarokban vannak. De ha sem nem ingatag, sem nem élvhajhász, hát akkor mi volt ő mit láttatok benne ? Prófétát ? Igen, — mondja Jézus — sőt én azt mondom nektek: többet mint prófétát. A próféták Isten aka­ratát hirdették s megjövendölték a messiási kort; Keresztelő János kiválik a többiek közöl, mert ő neki azon kívül még egy nagy jelentőségű feladat jutott osztályrészül; ő a Messiás elő­futója, a Messiás útegyengetője, kiről különösen is megmondotta az Isten, hogy: „íme elküldöir v. én követemet, a ki megké­szíti a te utadat előtted" — ....... 7, 27. v. ö. Maiak. 3, 1. Keresztelő Jánosnak e szerej az egész emberiség körében kiváló jelentőséget kölcsönöz. A Messiás útegyengetőjének lenni

Next

/
Thumbnails
Contents