Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

János követsége Jézusnál. Masznyik Endre dr.-tól

13 Keresztelő János követsége Jézusnál. (Máté 11, 2-19. Lukács 7, 18-35.) Keresztelő Jánosnak Jézushoz menesztett követségéről két evangélistánk emlékezik meg, csakhogy más-más összefüggésben. Egyik Lukács, másik Máté. Máténál ugyanis e részletet apostoli instrukció, Lukácsnál ellenben közvetlen a naini ifjú feltámasztásának története után találjuk. Márk hallgat. A mi Máté és Lukács tudósítását illeti, ezek csakis egy s más mellékkörülményre nézve térnek el egymástól. Nevezetesen: Lukácsnál ez a kérdés: „Te vagy-e az eljövendő"? kétszer hangzik fel, t. i. egyszer János, másszor a követek ajkáról. Hasonlókép csakis Lukács jegyzi meg. hogy Jézus épen gyógyított és sok csodás dolgot mívelt, midőn a követek hozzáérkeztek. S végre szintén csak Lukács veti oda befejezésül: „És az egész nép hallgatta őt, és a vámosok Istennek adván meg az igazságot, megkeresztelkedtek János keresztségével; a farizeusok pedig megvetették Isten tanácsát magukban, meg nem keresztelkedvén általa." — Egyébként azonban mindkét tudósítás csaknem szórói-szóra egyez. A tényállás ez. Mikor Jézus Galileában nyilvánosan fellépett, tudjuk, hogy Keresztelő János fogságba esett. Heródes Antipas Machaerus várába záratta. Tanítványai ki s bejártak hozzá s értesítették őt Krisztus cselekedeteiről is. —Mát. 11, 2.: τα έργα τον Χρίστου — Α hatás sajátságos. János és Jézus közt ugyanis írónk szerint már a keresztség alkalmával tisztázva volt a viszony. János Jézusban felismerte a Messiást és abban a tudatban, hogy a Messiás már megjelent, nyugodtan ment börtönébe, mert lelkét egy édes remény sugara világította meg: rövid idő multán a dolgok rendje megváltozik, a Messiás proklamálja magát s akkor ő is szabad leszen! De e remény csak nem akart teljesedni. Nem csoda tehát, ha János napról napra mind türelmetlenebbé lesz, sőt utóbb már hitében is ingadozni kezd. Azt hallja, hogy Jézus itt meg ott, azt meg azt teszi, hogy