Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jésaias 1. 2-17. szereztetési ideje és magyarázata, Hornyánszky A.-tól

12 ság (esi) menthetetlenül el van veszve. Ε leírás legjobban abból a 3 esztendőből érthető, a midőn az assyrok Somront ostromolták. Miután az exilium nem említtetik, a megsemmisülés még nem következett be, de a próféta meggyőződése szerint az a legközelebbi jövőben várható. Más szóval a szózat keletkezési éve körülbelül 724—3-ra helyezhető. Fenti felfogás alapján 1, 2—17. exegesise végül röviden a következőkben foglalható össze: Jesajás heves szavakban hányja szemére Izráelnek eddigi viselkedését. De csak a legáltalánosabb kifejezésekben mozog, concret bűnökre nem tesz czélzást, mert Izrael viszonyait nem ismeri autopsiából. Csak annyit tud, hogy e nép hálátlan és engedetlen. Most azonban láthatja Izrael, hogy mily gyümölcsöt terem a Jahvétől való elpártolás. A pusztulás szélén áll az ország, hol nincs többé számára segítség. Bárhová tekintsen, mindenütt a romlás szomorú képe, úgy hogy Jahve ujabb csapást nem is mérhetne rá. Az egész ország az assyrok kezében, maga a főváros is a bukáshoz közel. A jelenlegi viszonyokból mindenki következtethet a jövőre. Izráel megfog semmisülni, és az egykor nagy Jahve-népből csak Juda marad meg. Ez a terület kicsiny lesz, mint egy szőlőkert a rajta álló gunyhóval. Jeruzsálem olyan lesz, mint egy körülzárt város, mert az assyrok az éjszaki tartomány legközelebbi és biztos pusztulásával megint mind szűkebbre vonják a támadás körét. Ha még ezt a kis részt is kiszolgáltatná Jahve az ellenségnek, úgy Jahve országának sorsa azonossá válnék Sodorna és Gomorrha sorsával. Hogy az be ne következzék, Jesajás egy thorával fordul a megmaradt Juda és Jeruzsálemhez. Ε thóra tartalma az igaz és helyes istentisztelet fejtegetése, mely egyedül képes a déli tartományt Jahve haragjától megóvni. Hornyánszky Aladár, pozsonyi theol. akad. tanár.