Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. Tüdős István dr.-tól

96 korábbinak a későbbivel való egybejövését, vegyűlését, vagyis a logos-nak a homo temporulis-íízíú egybekapcsolódását, oly módon azonban, hogy az Istennek alakja (forma Dei) nem szűnt meg, hanem az felvette a szolgaság alakját (forma servi). „Homo Verbo accessit, non Verbum in hominem convertibiliter accessit." Tehát az Isten-fiúság és az ember-forma állagi állandóság az idők-teljességében testté lett igére nézve, mert az ige testté létele: „non mutatio divinitatis in carnem, sed susceptio carnis per divinitatem." Igazolja pedig ezt a felvételt azzal, hogy példát hoz fel, szólván eképen: ha gondolatainkat közölni akarjuk valakivel: beszélünk, szólunk, szót vagy hangot használunk; ámde maga a gondolat, mint ilyen, nem változik át hanggá, hanem a maga valóságában épen marad, csupán a hangnak, a beszédnek alakját ölti fel, hogy a fülekbe jusson „sine aliqua labe suae mutationis." Ez az emberré-létel az Isten-ember fogalmat aztán így fejezi ki: mikor az ige eljött: itt volt s mikor a testben volt: nem szűnt meg az lenni, a mi volt, hanem felvette azt, a mi nem volt s ezzel sem nem változott meg, sem nem kisebbedett meg, sem származott nem lett, sem fogyatkozásba és gyarlóságba nem jutott. Az ige, az Isten: nem szenvedett commutatió-t, sem conversió-t, sem confusiót. Hát clZ, 3L mit felvett az Isten? Az emberi, a melyet az isteni felvett: ment-é át változáson ? . . . . Nem, mert az emberi megmaradt emberinek, végesnek, a minek bizonysága Jézus fölkiáltása: Istenem, Istenem: miért hagyál el engemet?! . . . Ennek így kell lenni, mert a forma Dei mellett csak a forma servi állhat meg, mindkettő megmaradván a maga igazi természetében, „non formám Dei amittens", hanem „formám servi accipiens", még pedig a maga valójában s igy e kettő együtt, egymás mellett van, de személyi egységben, a mint ezt a következő nyilatkozata igazolja: „Unus Dei Filius idemque hominis Filius; unus hominis Filius idemque Dei Filius: non duo filii Dei Deus et homo, sed unus Dei Filius, Deus sine initio, homo a certo initio Dominus Noster Jesus Christus." „Christus est una persona."